Június 19-én Kladiva Imre apát-plébános pappá szentelésének 50., majd június 26-án Pataky Vidor esperes-plébános pappá szentelésének 60. évfordulóját ünnepelték a jászapáti Kisboldogasszony templomban. Mindkét alkalommal a papság és a hívek egyaránt sokasága adott hálát és köszönte meg az ünnepeltek több évtizedes papi szolgálatát. A jubilánsokat köszöntötték az egyházközség képviselőtestületének tagjai, a Jászság országgyűlési képviselője, a polgármester úr, a helyi és a környező települések hívei, valamint a katolikus iskolák tanárai és diákjai.

"Megható pillanata volt az aranymisének, amikor Imre atya áldásban részesítette édesanyját és húgát. A gyémántmisét pedig a jászapáti születésű Vidor atya személyiségének boldog kisugárzása tette különlegessé.

Az aranymisén Varga András olaszliszkai plébános prédikált. Néhány gondolat a szavaiból: „Imre atya felkérésére, hogy szóljak pár szót pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából, a 63. Zsoltár jutott eszembe, melyet papi életünk során a zsolozsmában oly sokszor imádkozunk.

Ez a zsoltár mindig papi életünk napi ritmusát juttatja eszembe, kora reggeltől a déli verőfényen át, egészen a késő estéig. Ugyanakkor ott rejlik benne egész életünk ritmusa is.

„Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem!
Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.“

Kedves Imre atya! A Te papi életed is csak úgy indulhatott el, hogy benned volt ez az Isten utáni sóvárgás, amellyel aztán – bátran és merészen – igent mondtál az Ő hívó szavára. Izajás próféta azt mondja ,hogy a papot, akit Isten kiválaszt már az édesanyja méhében kiválasztja. Klárika néni Isten és az Ő egyháza iránti szeretete biztos, hogy kedves az Úr Isten előtt, imádsága pedig mindvégig segítette az isteni akarat megvalósulását. Isten téged kiválasztott, oltalmazott és szolgájává tett, hogy az ő népét vezesd, irányítsd.

Kedves Imre atya!

Vallásos neveltetésed, aztán a hortobágyi igazságtalan kényszer kitelepítés, a szentendrei ferences gimnázium mind hozzá segített téged ahhoz, hogy hozz egy értelmi döntést: hogy Istent szolgálva életed boldog legyen.  Ezért kopogtál Te is a szeminárium ajtaján. Hogy másoknak is átadd, amit szeretteidtől kaptál: az élő hitet, a Jézusban való szeretet életformáját, mely minden embert az üdvösségre vezethet.

Pappá szentelésed után következett „a hosszú nap heve”, papi működésed ideje. Több helyen voltál: Nyíradony, Törökszentmiklós, Kál, Miskolc-Újdiósgyőr, Nyíregyháza. Aztán plébánosi szolgálatban Abádszalokon 7 év, Jászalsószentgyörgyön 10 év, és itt Jászapátin 18 éve.

Mindenütt átélted, hogy a pap olyan ember, aki nemcsak reggel szomjazza Istent, hanem egész napon át Őt keresi tekintetével. Olyan ember, aki nem csak olykor-olykor, hanem mindig engedi, hogy Isten beszéljen rajta keresztül. Aki nem csak egyszer s máskor, hanem egész életén keresztül imádkozik a hívekért. Nem csak azokért, akik szorosan véve hívei, hanem minden hívőért és hitetlenért a faluban, a városban, az egyházmegyében, az országban, a világon. Még akkor is, ha a környezet többsége – látszólag – erről soha nem vesz tudomást.

Kedves Jubiláns! Köszönjük, hogy számunkra Isten gondviselő szeretetének élő példája vagy!
Köszönjük a megélt 50 papi évedet. Annak minden szentmiséjét, Isten élményét, tanítását, az ügyek intézését – legyen megnyugvásod a Számodra kedves 137.zsoltár: „Örökké tart, Uram, a te irgalmad;  ne vesd meg kezed alkotásait!”

A gyémántmise szónoka, Medvegy János mezőkövesdi apát-plébános prédikációjában többek között kiemelte, hogy: „Pataky Vidor kanonok, esperes, plébános atya eddigi 83 éve, kb. 4 sort tesz ki a papok névtárát tartalmazó könyvben: Így olvassuk: Jászapátin született, 1933-ban. A következő dátum: 1956: a pappá szentelés. Ott áll egy 23 éves fiatalember papi életének kezdetén. Úgy, mint Mózes egykor a Vörös tenger partján. S mit hall? Na, fiam, indulj. Kelj át rajta! Vezesd a népet az ígéret földjére. És ne félj, én veled vagyok! Vagy újszövetségi hasonlattal élve: Fiam, evezz a mélyre, és vesd ki a hálót, ezentúl emberhalász leszel. S eltelik majdnem húsz év: Pócspetri, Erdőtelek, Heves, Jászberény, Törökszentmiklós, Ózd. Ezek a kápláni helyek. Majd 42 évesen az első plébánosi hely: Nagykörű. Majd 55 évesen Jászladány, 25 évig, immár egészen közel a jászok szent földjéhez, közel a szülőföldhöz. Az utóbbi 3 év pedig, Jászapátin, mint nyugdíjas.

A rendszerváltozás táján jelent meg Miskolcon egy könyv. Talán ez volt a címe: „Az ígéret gyermekei”. Úgymond névtelen papi életek elevenedtek meg, olyan papi sorosok tárultak elénk, mely életek az ateizmus idején, jelentéktelen kis helyeken zajlottak. Legyen bár, érdekes és változatos a külső körülmény, de ami a papi életeket mozgatja, teszi hősiessé olykor, azok a következők: hűség, szeretet és az örömhír hirdetése.

Hűség: Jézus szava: Talán ti is el akartok menni? Nem, mert az örök élet igéi nálad vannak - felelik az apostolok. Mert paptestvérünk papi életének kezdetén mit tapasztalt: mérhetetlen romlást. Szétzavarását az egyháznak, szétzüllesztését a szerzetesrendeknek. El tudom gondolni, hányszor elhangzott ez a szó: Látod, kedves fiam, mi vesz körül? Talán te is el akarsz hagyni? De nem: ima, szentmise, a hívek áldott szíve, a magmaradási ösztön: ez nem lehet így. A következő szótöredékek a hűségről születtek, talán többet mondanak, mint az eddigiek: mert a hűség olyan, mint fehér virágok a síron, mint bimbózó rózsa, mint oltalmazó anyai kar, mint néma várakozás, a Te feléd sietés tiszta öröme, egy gyermek öntudatlan csókja, a kitartó ima, az önmegtartóztatás kínja, a hűtlenségtől megsebzett szív fájdalma. A hűség mértéke: a halálig tartó helyállás.

Szeretet. Bizony háromszor kérdezi a mi Urunk a felkészülés során: kisebb rendek, diakonátus, majd a papszentelés idején: fiam, jobban szeretsz-e mint a többiek. S ki kell mondani, bármily szívszakadás is, hisz a földből való földiek vagyunk, a test és a vér lázongása ellenére: Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Talán álljon itt egy vers:„Hívó szavad izzó fehéren szólított – fordultam feléd kitárt lélekkel – mint napraforgó. Szívembe égetted lényedet – szemeim megvakultak – s mint vakot vezettél. Szép szemednek sugara – megpihent rajtam – s felcsillant benne a felismerés. Mondd mi szépet láttál? – mi értéked fedeztél fel bennem – miért pont így és én. De nem kérdezek már Uram – látom a keresztet – önként megyek én oda.”

Örömhírt kell hirdetni. Azt a magasabb szempontot felvenni naponta, melyre Urunk tanít. Adj, szeresd felebarátod, megütnek, tartsd a másik arcodat. Legyetek irgalmasok, ne ítéljetek, azt add a másiknak, amit te szeretnél kapni, de nem visszafizetés reményében. Gyűjts kincseket a mennybe, ahol a moly nem rág, a rozsda nem emészt. Állj elő mindezekkel akár alkalmas-alkalmatlan. Hogyan kell látnom a világot. Mit kell képviselnem. Ez az új parancs, az új törvény, ez az evangélium, az örömhír.

Hogy milyen is a papi sors ezek után? Talán egy verstöredék megsejteti a végleteket:

„Eget érő szerelem – gyönge szívemnek lángja, a végtelen titkaiba hatolás – ó gyarló emberi ismeret. Vértanúság pálmaága – önmagunkat féltő kín, elveszés a Szeretetben – önzésünkbe zárva.”
Imádságos szeretettel adunk hálát a Mindenható Istennek az eltelt évtizedek imáiért, a szentségek kiszolgáltatásáért, a sok áldozatért, lemondásért, a szenvedésekért és kívánjuk, hogy mind Imre atya, mind Vidor atya még sokáig szolgálhassa a híveket Isten dicsőségére és a lelkek javára" - írta beszámolójában Birkás Terézia.