Nagypénteken az egyház iránymutatása szerint nincsen szentmise, a  liturgikus ünnepség középpontjában Jézus szenvedése és a kereszt áll.

A Ternyák Csaba egri érsek és az asszisztencia a vértanúk piros ruhájában vonult  az oltár elé és a földre borulva imádkoztak,  kifejezve az Isten szeretete iránti alázatot.

Az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány a megvetett, majd felmagasztalt szolga alakját idézte fel, akit az emberek bűnei és gonoszsága miatt aláztak meg. Alázatosan viselte a kínzást, a halált, s hozta meg az engesztelő áldozatot.

A Zsidókhoz írt levélből idézett szentlecke Jézus példája nyomán a kegyelem trónjához vonulásra buzdítja a híveket, hogy irgalmat találjon és kegyelmet kapjon az ember, amikor segítségre szorul. Jézus örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek, s követik.

A szenvedéstörténet felidézése után a főpásztor szentbeszédében kiemelte: a szenvedés és a halál láttán minden jóérzésű ember megrendül, értetlenül áll mások gonoszsága láttán, akik szenvedést, halált kívánnak. Kik  voltak a vádlók? – tette fel a kérdést a főpásztor. Elmondta: a négy evengelista nem ugyanazt a választ adja erre a kérdésre.  Az elhangzott János evangélium úgy fogalmaz: a zsidók. De a kifejezés nem Izrael népére vonatkozik, nem rasszista, hiszen János, Jézus és a tanítványok is zsidók voltak.  XVI. Benedek pápa egy könyvében elmondja: János evangélista esetében a templomi arisztokráciát jelenti ez a szó. Tehát nem a népet általában, hanem a főpapokat és a véneket teszi felelőssé. A szentlecke Jézust is főpapnak nevezi. Olyan főpap, aki a Jelenések Könyve szerint szeret bennünket és vérével megváltott. A szentlecke pedig utal arra, hogy Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jött el és nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be a szentélybe és örök megváltást szerzett.  

Ez megtisztító, tiszta áldozat volt. Minden főpap olyasmit áldoz fel, ami nem az övé, újdonság, hogy Krisztus saját magát áldozza fel, pedig bűn nélkül való volt. Krisztus áldozatában maga az Isten áldozza fel magát. Más vallásokban az ember ajánl fel áldozatot. Krisztus keresztáldozatának vértelen megújítása a szentmisében az emberiség vallástörténetének legfontosabb eseménye: vége a véres, kegyetlen áldozatoknak. Ez korunk emberének azt mondja, az erőszaknak leáldozott! Régen az áldozat volt a vesztes, a gyilkos a győztes. Jézus ezt megváltoztatta: győztes lett, mert áldozat lett. A kereszténység segíti az elesettet, a nőket, a magzatokat, s ez az emberi kultúrába is beivódott. Amikor az emberiség az új pogányság felé fordul, a hatalmas, szuper ember kultusza jelenik meg, mely elítéli látszólag az erőszakot, de mégis szorgalmazza, generálja. Tekintsünk fel hitünk szerzőjére, akit megfeszítettek, keresztülszúrtak, aki  értünk meghalt, és halálával megtörte a halál hatalmát! Olyan főpap ő, aki együtt tud érezni gyengeségeinkkel és képes azt erővé alakítani – tette hozzá az érsek.

A szentbeszédet a csendes egyéni, majd a közös egyetemes könyörgések követték. Ezután a keresztet a székesegyház bejáratától az oltár elé vitték, ahol a papság és a hívek kifejezték hódolatukat.

A keresztet végül elhelyezték a szent sírban.