(A képre kattintva galéria nyílik!)
Augusztus 16 és 19 között ismét megrendezésre került a hivatásgondozó vagy hivatástisztázó lelkigyakorlat az Egri Érseki Papnevelő Intézetben. Azt lehet mondani, hogy a korábbi évekhez képest megint gyarapodott azok száma, akik tisztázni szeretnék, hogy mire hívja őket Isten. Ez a lelkigyakorlat mindenképp egy kihívás is, mert akik részt vesznek – és főként fiatalokról van szó – ki kell szakadni a nyári szünet adta nagy szabadságból és olyan programokon részt venni, melyek visszatükrözik a szeminárium életrendjét. Úgy gondolom mindenképp jelzésértékű, hogy vannak fiatalok, akik a nyáron is válaszokat keresnek, mert érzik, hogy ott mozog valami bennük, és ha nem is döntenek ezekben a napokban, de mégis megértenek valamit az Istenből, erőt kapnak a közösségből, és olyan barátokra tesznek szert, akikkel tudnak később is együtt gondolkodni.
Szemináriumunk új spirituálisával, Lóczi Tamás atyával, az elöljárókkal, és néhány kispappal igyekeztünk olyan lelkigyakorlatos programot összeállítani, ami egy kicsit bevezetés a szeminárium mindennapjaiba is, de egyúttal élményszerűvé is teszi az Istennel való találkozást. Ilyenek voltak például a szentmiséink. Az egyik szentmise csendes volt, ahol nem a falak csendje adta meg a keretet, hanem Isten teremtett világa. Ugyanis egy nem túl megterhelő kirándulás keretében kilátogattunk a Kis-Eged hegyre, ahol olyan helyet találtunk a szentmise bemutatásához, amire talán mindannyian azt mondhattuk, hogy Isten rendelte számunkra azt. Ezen a helyen árnyék volt, csodás fák, és egy olyan nagyobb szikla, ami alkalmas volt, hogy azon oltárt építsünk az Úrnak. Átjárt minket a jól ismert történet, Ábrahám áldozata, aki úgy beszélt a hegyről fiának, mint olyan helyről, ahol az Úr gondoskodik. Arról a helyről is, ahol jártunk az Úr gondoskodott, hiszen előző nap, amikor készítettük és kerestük a megfelelő helyszínt véletlenül találtunk rá. Volt egy olyan szentmise, ahol főként a Taizé énekek domináltak, illetve a díszlet is ezt a lelkiséget tükrözte vissza. Ugyanakkor az utolsó nap a hagyományos énekek kerültek előtérbe.
Mindeközben bemutattuk a fiataloknak az egyház másik hivatalos imádságát a zsolozsmát, hol ünnepibb módon, hol pedig visszafogottabban. Saját szavas imára is építettünk, akár egy reggeli imádságban is, akár a csütörtök esti szentségimádáson is. Külön öröm volt, hogy Érsek atya teendői közepette is időt szakított a fiatalokra, és péntek délelőtt szívesen mesélt saját hivatásáról, örömeiről, nehézségeiről és igyekezett úgy bemutatni a papi hivatást, ami egy nagy kaland, ahol mindennap más, ahol újabb és újabb kihívások elé néz az ember, de Isten a nehéz helyzetekből is jót hoz ki.
Ez a találkozó egy hivatásgondozó lelkigyakorlat, hogy aki már megkapta a hivatást elmélyíthesse azt, és átérezze az Úr közelségét. De egyúttal hivatástisztázó lelkigyakorlat is, mert lehet, hogy valaki éppen itt fogalmazza meg – ha nem is hangosan, de a szíve mélyén –az elköteleződést Isten és az emberek szolgálatára.
Hálát adunk Istennek, hogy ez a lelkigyakorlat ismét megvalósulhatott. Ha Ő is úgy akarja, jövőre is várjuk a hivatást érző fiatalokat. Bízunk benne, hogy ismét megtudjuk rendezni – a sok éve, hol a vírus, hol pedig a felújítás okán elmaradt – nyílt hétvégét is húsvét ünnepe előtt.
Szöveg: Szedmák Zoltán
Fotók: Muhari Máté, Gyarmati Valentin, Szedmák Zoltán
HÉ | KE | SZE | CSÜ | PÉ | SZO | VA |
---|---|---|---|---|---|---|
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |
Események