(A képre kattintva galéria nyílik!)

Szombaton folytatódott a 35. Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat. A reggeli ima után Czapkó Mihály kinevezett szemináriumi prefektus tartott személyes hangvételű előadást, melyben a közelmúltban Rómában átélt élményeinek felidézésvel járta körül a találkozó ottóját: "Nekilendülök annak, ami előttem van". A fiatalokkal való találkozást és beszélgetést a csendes elmélkedés után a műhelyben is folytatta.

A délutáni előadó, Csókay András idegsebész szintén a találkozó mottójához kapcsolódva fogalmazta meg gondolatait. Mint mondotta: "Nekilendülni annak, ami szép és jó, nem is olyan nehéz, különösen egy fiatalnak. A kérdés, hogy kibírjuk-e a kifáradás próbáját? Ebben a Szűzanya óriási erőt ad. Alig 15 éves, amikor elhangzik az anygali üdvözlet, amire igent mond. Utána 30 évig, a kánai mennyegzőig szinte semmi. Egyhangú élet Názáretben. Nem törik meg a hite, bátorsága. Jézus tiltakozik, hogy még nincs itt az ideje. Erre Ő bátor szelídséggel válaszolja: <Tegyétek, amit mond!>"

A szalóki találkozók egyik csúcspontja a szombat esti szentmise, mely fáklyás körmenettel zárul a település utcáin át. A főcelebráns idén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK ifjúsági referense volt. A szentmise elején Galo Gábor ifjúsági referens mint "hazatérőt" köszöntötte és kérete meg a legszentebb áldozat bemutatására, valamint, hogy imájával és tanításával a találkozó mottójának jegyében "lendítsen rajtunk”.

„Uram, jó nekünk itt lenni” – kezdte beszédét Palánki Ferenc. Ennek az érzésnek forrása az Isten közelségében megélt közösség, folytatta homíliáját. A továbbiak ban kifejtette: mi hogyan tudjuk képviselni Istent a világban. Ami előttünk van, annak neki kell lendülnünk, mert ahhoz, hogyan ezeket meg tudjuk tenni, eszközöket kapunk A Jóistentől. Az apostolok világba való, Jézus által történt szétküldésének evangéliumi példázatából tudjuk, hogy mielőtt küldetést adott a tizenkét tanítványnak összehívv őket átformálta mindannyiukat, hogy lendületet adva ahhoz, ami előttük van, ami rájuk vár. Nekik kellett ugyanis tanúságot tenniük arról a szeretetről, amivel az Atya szereti az embereket. Ennek jeleként betegeket gyógyítottak, ördögöt űztek. Az útra sarut és botot vittek magukkal és sosem egyedül, hanem mindig másodmagukkal mentek. Saru a szüntelen úton levés, a bot (mint a püspöknek a pásztorbot) a hatalom, a társ pedig a közösség jelképe.

A szentmise végén Palánki püspök tanúságtevő körmenetre hívta a résztvevőket. körbevisszük az Úrjézust mozgó tabernákulumként a világban arról téve tanúságot, hogy van szeretet, örök élet és ezekért érdemes az életünket is odaadni Istennek a szolgálatára - mondta.

A körmenet végén, a szabadtéri oltárnál folytatódott a dicsőítés, énekkel, imával, majd szentségi áldásban részesültek a résztvevők. Újra felcsendült az idei év himnusza, a Czibere Zsolt atya által szerzett „Nekilendülök mindannak, ami előttem áll.”

Ezután lehetőség nyílt Pintér László Zsolt vezetésével táncházra, vagy csendes elmélyülésre az éjszakai szentségimádáson a zsúfolásig telt templomban.