Iskolai lelkipásztorok értekezlete

A 2026/2027. tanév egyházmegyei mottójának, az „Áldott légy, Uram!” mottónak jegyében tartották az Egri Főegyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézmények lelkipásztorainak találkozóját az Érseki Papnevelő Intézetben november 10-én.

iskolai lelkipásztorok ért 2026 november 10

A találkozó első előadásában Lóczi Tamás, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának elnöke a mottóról szólva hangsúlyozta, hogy a katolikus iskolák célja kell legyen, hogy az Istennel való találkozásra vezesse el a gyermekeket. Ehhez saját istenélményre van szükség, Assisi Szent Ferenc megtapasztalásához hasonlóan. Az előadó ismertette a Naphimnusz megírásának körülményeit, és arról beszélt, hogy milyen pedagógiai vonatkozásai vannak a dicsőítés megismertetésének: a diákok természethez kötődését erősítheti, a természet szépségére való rácsodálkozást, a lassítást szolgálja. Beszélt arról, hogy az elszemélytelenedett, felgyorsult világ technikai és kényelmi eszközei elvonják a figyelmet arról, hogy ajándéknak lássák és hálával tekintsenek életkörülményeikre és kapcsolataikra. A Naphimnusz kifejezései – bátyám, néném – az összetartozást erősítik. A ferences lelkiségről szólva rámutatott, hogy a szerzetesek derűvel, belülről sugárzó békével, az élethelyzetekhez közel kerülve, a nehéz helyzeteket nem problémának, hanem kihívásnak tekintve, a diákokat egyediségükben szemlélve munkálkodnak a világban. Előadása végén az elnök arra buzdította a résztvevőket, hogy Assisi Szent Ferenc példáját követve merjenek áldást adni, nyitottan, bizalommal beszélgetni nehéz kérdésekről pedagógusokkal és diákokkal, ezáltal Isten országát megjeleníteni közösségeikben.

Molnár-Gál Béla, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia országos cigánypasztorációs referense, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Kollégium igazgatója arról beszélt, hogy a személyes kísérés milyen jelentőséggel bír a közösségépítésben. Személyes tapasztalatait is megosztotta, amelyeket az iskolában, állandó diakónusként az egyházi közösségben valamint saját családjában élt meg. Hangsúlyozta, hogy a személyes kísérés képes életeket átformálni. Az apostolkodás, evangelizáció legtisztább lehetősége az, hogy minden emberhez egyformán, emberi méltóságát szem előtt tartva, a saját helyzetéből kiindulva tanítja, neveli és személyesen kíséri a rábízottat. Rámutatott a cigánypasztoráció sajátos vonásaira, ami nem a nyomort és a tudatlanságot jelenti, hanem a vidámságról, közvetlenségről, személyességről szól. A cigány kultúrában az egyén elválaszthatatlan a tágabb családjától, a rokonságtól, a közösségtől. Ha a gyermeken keresztül megszólítjuk az otthoniakat, akkor egy egész családot vonhatunk be az evangelizációba. A cigány spiritualitás konkrét érzelmek megtapasztalásán történik. A fiataloknál nem az észre, értelemre kell elsősorban hatni, hanem a szívre. A cigányság számára Jézus, Isten és a Szűzanya nem elvont dogmákat jelent, hanem mély meggyőződésükből fakadóan olyan személyek, akik most is cselekvően jelen vannak az életükben. Érzelmes, egyszerű zenei dicsőítésre vágynak, ezért is van az, hogy míg a katolikus egyház segélyszervezetének, a karitásznak az adományait elfogadják, addig a lelki, spirituális kapcsolatot nem a katolikus egyházban, hanem a kisegyházakban keresik, ott, ahol kevesen vannak, lehetőségük van saját istenélményükről beszélni, azonnali elfogadást kapnak, nem nézik ki őket a padsorokból. Hangsúlyozta, hogy az adminisztratív hitoktatás és az intézményes segítség nem elég, a személyes kísérés valódi jelenlétet jelent, ott lenni akkor is, amikor nincs krízis, le kell ülni, beszélgetni velük, bizalmat építeni, helyreállítva méltóságukat. Rengeteg hátránnyal küzd a cigány nemzetiség, ami csak személyes jelenlét által orvosolható. Előadása végén az igazgató a tudatos lelkipásztori stratégiáról beszélt, amely a mindennapokban kíséri a roma fiatalokat, végül a mentális védőháló, baráti közösségek kialakítására biztatta a lelkipásztorokat, annak érdekében, hogy megelőzzék a hivatásbeli kiégést.

Az előadásokat követően Németh Zoltán, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság főigazgatója valamint Köböl Zsolt, az EKIF főigazgató-helyettese a tanév aktuális kérdéseiről, változásairól adtak tájékoztatást.

A találkozót Ternyák Csaba egri érsek zárta, aki hangsúlyozta, hogy az evangélium képes átalakítani mindannyiunk életét. Arra biztatta a lelkipásztorokat, hogy ezt az életünket átalakító Örömhírt hirdessék minden embernek, különösen az iskolában tanuló fiataloknak és rajtuk keresztül a családoknak. Beszélt arról, hogy az ad limina látogatás kapcsán megerősítést kapott abban, hogy a templom és az iskola mellett a családok bevonása teszi teljessé a hitre nevelést. Végül megerősítette a jelenlévőket abban, hogy a tudatos jelenlét elengedhetetlen a lelkipásztori munkában.

Pap Ildikó

nyitókép: Lenárt Márton