Érseki szentmise Egerben, az Isteni Irgalmasság vasárnapján

Egyházunk ebben az esztendőben április 19-én ünnepli az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Az ünnepet a szent lengyel pápa, II. János Pál alapította 2000. április 30-án, eleget téve Jézus kérésének, melyet Szent Fausztina nővérnek fejezett ki.  „...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére" (Napló, 699) „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.”  (Szent Faustyna Kowalska: Napló, 300) – mondta Jézus Fausztina nővérnek, aki ezeket a szavakat Naplójában lerögzítette.

Az ünnepen Ternyák Csaba egri érsek az Egri Érseki Papnevelő Intézetben mutatott be szentmisét délelőtt 10 órakor.

 A főpásztor szentbeszédében rámutatott: minden embert új életre hívott a feltámadás, ez a nap is erre irányítja figyelmünket, s arra, hogy van lehetőségünk megszabadulni múltunktól, bűneinktől és újrakezdhetjük, Isten végtelen irgalmasságának köszönhetően. A Miatyánkban is ezt imádkozzuk nap mind nap.

Hányszor kell megbocsájtanunk? Hétszer? – kérdezi Péter apostol. Jézus azt válaszolja, hetvenszer hétszer. A főpásztor Laczkfi János egy írását idézve elmondta, kiszámolták, a hetvenszer hét az 490. Van ezek szerint olyan, hogy „betelt a kvótám?”? A 491. alkalommal Isten sem bocsájt meg? Milyen jó, hogy Isten irgalmasságát nem lehet képletekbe foglalni! A szám ugyanis a végtelenre utal, nem azt jelenti,  hogy visszaélhetünk ezzel, de kifejezi, hogy nincs korlát Istennél.

Isten irgalma megtisztítja, visszaadja látásunkat!

A jerikói vak történetére utalva az egri érsek kiemelte: a határtalan bizalom és a remény példa számunkra. A látással megkapta az újrakezdés lehetőségét. Miként a mai evangéliumban Tamás apostol, aki nem volt jelen Jézus első feltámadás utáni megjelenésekor. A következő alkalommal találkozhatott vele, látott és hitt. A látás és a hit kapcsolata egészen különleges – hangsúlyozta a főpásztor, kiemelve:  a mai evangéliumban öt alkalommal van közvetlen utalás a látásra.

A tanítványok zsidóktól való félelemben zárva tartották az ajtót, ma ez  világjelenség. Sokszor halljuk, hogy a járvány utáni világ teljesen más lesz. Nem tudjuk. Lehetne jobb, emberibb, amennyiben több helyet  hagynánk benne Istennek. A bezártságban az is kiderül, rendben van-e a látásunk, a belső látásunk. Merünk-e olyan bizalommal lenni, mint a vak koldus, odasietünk-e az Úrhoz, hogy megtisztítsa látásunkat? Vagy elszalasztjuk ismét az újrakezdés lehetőségét?

A karanténban élő tanítványok is példát adnak, amikor megjelenik köztük, felismerik, öröm tölti el őket,  hogy találkoztak a feltámadt Krisztussal. A hit és a látás kéz a kézben járnak. Vegyétek a Szentlelket! – mondja az Úr, a Lélek tanítja meg őket ugyanis mindenre és vezeti el őket a teljes igazságra.

Tamás apostol is látott és hitt, ezért mondja neki az Úr, most már hiszel, mert láttál, boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. Ma is sokak számára szimpatikus a hitetlenként emlegetett Tamás, akiben az irgalmasság forrásával találkozva lelke mélyéig hatottak Jézus szavai.  „Ne légy hitetlen, hanem hívő”– ez az egész emberiségnek szólt.

Bárcsak az örökké irgalmas Isten lángra lobbantaná a neki szentelt nép hitét, bárcsak minden embernek megnyílna a szeme vele és velünk, Jézus hűséges követőivel együtt! – zárta homíliáját Ternyák Csaba egri érsek.

Bérczessy András

forrás: www.vaticannews.va/

kép: FB Egri Szeminárium