Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a Káli Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskola hetedikes tanulói 2017. április 27. és 30. között a Határtalanul pályázat keretén belül négynapos tanulmányi kiránduláson vettek részt a Szepességben. Az alábbiakban az egyik diák beszámolója következik:

„Életünk egyik nagy lehetősége volt, hogy a Határtalanul pályázat keretén belül eljuthattunk Szlovákiába. Az indulás előtti napon nagyon izgultunk, hiszen egy hosszú utazás következett az "ismeretlenbe". Az idegenvezetőnk, Attila bácsi volt, ő látott el minket hasznos információkkal, feladatokkal. Már ekkor is szimpatikusnak tűnt. A sofőrünk, Zsolti bácsi, remekül vezetett, nem lehetett panasz rá, gyorsan, és pontosan eljutottunk mindenhová.

Mikor megérkeztünk, akkor még nem is tudtuk, hogy milyen szép dolgokat tudunk majd megcsodálni e pár nap alatt. Először sétát tettünk Rozsnyó belvárosában. Egészen hihetetlen, hogy szinte minden utcasarkon volt egy-egy látnivaló. Meglátogattuk Rozsnyó egyik iskoláját, ahol szíves fogadtatásban volt részünk, és még egy műsorral is kedveskedtek nekünk. Mi sem mentünk üres kézzel. Minden nyolcadik osztályos diák kapott tőlünk egy-egy tábla csokit, és mi is bemutattuk a mi iskolánkat egy előadásban. Az iskolában épp a végzősök vizsgáztak, így bepillanthattunk a szlovák szakmunkásvizsgába is.

A következő állomás a Gombaszögi-barlang volt. Itt egy kedves szlovákiai magyar néni vezetett minket körbe. Többek között megcsodálhattuk a mesés, világhírű szalmacseppköveket és a különleges mészkőképződményeket. A séta közben számos információt tudhattunk meg a barlangról és a felfedezőjéről, Roda Istvánról. A barlang előtt még egy foltos szalamandrával is találkoztunk. Felkerestük a betléri Andrássy-kastélyt és annak hatalmas parkját. Innen az utunk a késmárki szállásunkra vezetett, ahol egy kis pihenő és vacsora után nekiláthattunk az első napi munkafüzet-kitöltésnek és útinaplóírásnak. Rajzokat is készítettünk, amelyek nagyon jól sikerültek. Este a szállásunk vezetője, Tibor bácsi végigvezetett minket Késmárk belvárosában, ahol érdekes történeteket is mesélt egy-egy épület kapcsán.

Másnap reggel, miután elfogyasztottuk a reggelinket, útnak indultunk, és megnéztük a késmárki városházát, majd a Thököly-várat, melyhez egy nagyon érdekes történet fűződik az első Tátrában túrázó nőről. A nap folyamán több templomot néztünk meg. Megcsodálhattuk a késmárki fatemplomot, az evangélikus templomot és Thököly Imre szarkofágját, melyet megkoszorúztunk, és elénekeltük a magyar nép legfontosabb énekét, a Himnuszt. A délutánt a Tátra magas csúcsain töltöttük, méghozzá egy Tátralomnica nevezetű településen. Elképesztő, hogy milyen közel voltak hozzánk a hegység hóba burkolózott csúcsai. Bementünk az ottani Természetrajzi Múzeumba, ahol -többek között- megismerkedhettünk a Tátra valaha élt egyetlen dinoszauruszával és az ott őshonos állatokkal. Ezután volt lehetőségünk egy kis vásárlásra, amelyet mindenki kihasznált. Ezt követően ellátogattunk Lőcsére. Benn a templomban megnéztük a világ legnagyobb szárnyas oltárát, amelyet Lőcsei Pál mester készített. Attila bácsi mesélt nekünk a lőcsei fehér asszony legendájáról is, és megnézhettük az itteni szégyenketrecet. Estefelé érkeztünk meg a szállodába, amely nem máshol, mint a szlovák paradicsom szívében, Iglón helyezkedett el. Csodás kilátásunk volt a Magas-Tátrára. Ezután már csak a szokásos "dolgozatunk" és a vacsora következett. Külön öröm volt az is, amikor megláttunk, hogy a hotelben van billiárd és csocsó, amellyel sokat játszhattunk.

Szombat reggel, amikor felkeltünk, boldogan vettük észre, hogy az időjárás megkegyelmezett nekünk. Megtekintettünk Közép-Európa legnagyobb várát, a szepesi várat. Már a buszról megpillantva is hatalmasnak tűnt, hátmég közvetlenül a várfalak előtt! Itt kaptunk pár feladatot, melyet minden csoportnak meg kellett csinálnia: írnunk kellett egy rövid történetet a középkori életről. Ezeket a délután folyamán előadtuk. A tanárok büszkék voltak ránk, hiszen nagyon jó jelenetek születtek, voltak, akik még forgatókönyvet is készítettek. A várban töltött idő hatalmas élmény volt, nem fogjuk elfelejteni egykönnyen. Este megírtunk a szokásos "dolgozatot".

Az utolsó napot a Felvidék legcsodásabb városában, Kassán töltöttük, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy a csoportok önállóan találják meg a híres helyi épületeket, és készítsenek ott képeket. Sok múlt a tájékozódási képességünkön, és az ottani emberekkel való beszélgetésünkön. Miután mindenki végzett a feladatával, megnéztük az kassai dóm épületét, amelynek kriptájában hét ember volt nyugalomra helyezve, köztük II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az itt töltött idő lezárásaként bementünk a Rodostói házba, ahol egy nagyon szimpatikus helyi tárlatvezető tartott egy tartalmas előadást II. Rákóczi Ferenc életéről. Nagyon izgalmas volt, hogy a fejedelem újratemetését korabeli filmhíradóban is megnézhettük. Az este folyamán minden csoport előadta II. Rákóczi Ferenc hazatéréséről készített színdarabját. Ezután már csak az utazás maradt hátra.

Összességében: egy maradandó, felejthetetlen élmény volt ez az utazás, amelyet szavakkal nem is lehet teljes egészében leírni.”