Ipolyi Arnold (1823-1886) emlékezete címmel a tudós pap értékteremtő, értékmegőrző életéről és munkásságáról jelent meg kiadvány.

A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH) szervezésében könyvbemutatón ismertették az Ipolyi Arnold (1823–1886) emlékezete című kötetet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen február 6-án. Születésének 200. évfordulóján az Egri Főegyházmegyében konferenciával emlékeztek Ipolya Arnoldra, aki 1860-tól 12 éven át a főegyházmegye papjaként szolgált. A jelen kötet az ott elhangzott előadások szerkesztett változatát közli.

A megjelenteket Zombori István történész köszöntötte, rámutatva arra, hogy a kötet hozzájárul ahhoz, hogy Ipolyi Arnold munkássága és jelentősége teljesebb képet adjon és fennmaradjon az utókor számára.

Ternyák Csaba egri érsek egyebek mellett arról beszélt, hogy mit köszönhet Eger Ipolyi Arnoldnak. Benedek pápa költői kérdését idézve, miszerint ha Európából elvennénk azt, amit a kereszténység adott kultúrában, művészetekben, építészetben, a zenében, akkor vajon mi maradna? A kereszténység talaján született meg az az Európa, amelyben élünk. Ha Egerre alkalmazzuk ezt a mondást, akkor is helytálló, hogy vajon mi maradna Egerből, ha elvennénk azt, amit a katolikus egyház adott hozzá? Ipolyi Arnold is sokat tett a műemlékvédelem, a művészetek pártolásáért valamint az egyetemen is bevezetett néhány képzést. A bélháromkúti apátsági templom első részletes leírását is neki köszönhetjük.

Csorba László történész egyebek mellett Ipolyi levelezéseiről beszélt, hangsúlyozva, hogy grafomán korszakban élt a tudós pap. A levelezésekből a köztörténeti folyamatok apró mozzanatait, valamint a személyiségnek az írásban megnyilvánuló képét is rekonstruálni lehet.

 Szulovszky János történész, a kötet szerkesztője hangsúlyozta, hogy nem a mai kor tudása alapján, hanem a korabeli ismeretek szerint kell értékelni elődeink munkásságát. „Hiszem, hogy a Szentlélek vezette Ipolyit. Azért tudott észrevenni olyan dolgokat, amit mások nem láttak meg, mert hűséges és engedelmes eszköze volt a Szentléleknek. Nyitott volt a múltra, sokat olvasott, Bécsben tanult, ahol a világegyházban, nagy rendszerben, nagy távlatokban gondolkodtak. Ez hatott életére és munkásságára.”

Pap Ildikó

kép: Szent István Televízió - Vozáry Róbert