(A képre kattintva galéria nyílik!)

30 éve szentelték püspökké Dr. Seregély Istvánt, az Egri Főegyházmegye emeritus érsekét.

1987. július 25-én, Szent Jakab ünnepén szentelték püspökké Dr. Seregély István nyugalmazott egri érseket, majd ezt követően iktatták be az Egri Főegyházmegye főpásztori székébe.

A 30 éves jubileum alkalmából Érsek Atya hálaadó szentmisét mutatott be az egri bazilikában, amelyen a nagyszámú papság mellett - akik vele koncelebráltak - részt vettek egykori hívei is a Szombathelyi Egyházmegyéből, az Egri Főegyházmegye területéről pedig Miskolcról, Mezőkövesdről érkeztek rokonai, tisztelői. De természetesen jelenlegi hívei közül nyíregyházi testvéreink is eljöttek, hogy vele együtt köszönjék meg a Mindenható Istennek 30 éves apostolutódi küldetését.

A szentmise elején utódja, Dr. Ternyák Csaba érsek úr köszöntötte a jubiláns főpapot, méltatta főpásztori munkásságát és a Teremtő áldását kívánta további életére. Kifejezte abbeli reményét is, hogy elődje még hosszú ideig jó egészségben szolgálhatja az Urat.

Dr. Seregély István homíliájában mindenek előtt hálát adott Istennek azért, hogy azokban az időkben szólította őt meg, amikor a kommunista diktatúra miatt senki nem látott esélyt az egyház megmaradására, a papi hivatás realitására, sőt volt olyan évfolyamtársa is – Brenner János – aki vértanúhalált halt hivatásának teljesítése közben. Istennek mégis volt velük terve, az egyház pedig túlélte azokat a nehézségeket, amelyek akkor végzetesnek tűntek. Remélhetőleg az életét a papi hivatásért odaadó Brenner Jánost hamarosan a boldogok sorában ünnepelhetjük.

Ezt követően megemlékezett Édesanyjáról, akinek érte mondott imáiban mind a mai napig bizonyos, ezek az imák segítették és segítik át az élet minden nehézségén. És természetesen égi Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária támogatása, amely ugyancsak végigkísérte egész papi életét.

Számvetésében Érsek Atya megemlékezett a Szombathelyi Egyházmegyében töltött évtizedekről, homíliája elején külön köszöntötte az onnan érkező híveket.

Majd az egri évek következtek. Szerette Egert, noha az új feladat új kihívásokat jelentett számára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia élén eltöltött 15 év és a CCEE alelnöki tisztében  végzett 8 évi  munka pedig nem csekély többletfeladatot jelentett számára.

Az Egerben eltöltött 20 év alatt – ha csak egy mód volt rá – minden nap a bazilikában ünnepelte az Eucharisztiát, a hívek körében. Ezt Isten külön kegyelmi ajándékának tartotta (hozzátéve, hogy a hívek számára is az volt, rövid homíliái útravalóul szolgáltak egész napra – a szerző). Főpapi éveiben a lelkipásztori munka nem szorult háttérbe, az egyházkormányzati teendők mellett mindig szakított időt rá.

Végezetül hálát adott Istennek egész papi életéért, amelyet soha nem bánt meg, ha újra kezdhetné az életét és válaszolnia kellene az Úr hívására, ma is feltétel nélkül igent mondana.

A jelenlévő hívek megtöltötték a székesegyházat és mindnyájan elfogódott szívvel vettek részt a közös hálaadásban, amelynek során buzgón imádkoztak szeretett egykori főpásztorukért és kérték Istent, hogy árassza el őt kegyelmi ajándékaival és áldja meg őt mindazért a jóért, amit a Teremtő szándéka szerint és megbízásából közvetített feléjük.

Löffler Erzsébet

A Szent István Televízió híradása: