Nagyböjti lelki napunkat a Katolikus Keriben idén a „Krisztus gyógyít” mottó jegyében ünnepeltük, hálát adva azért, hogy Isten ma is megszólít, tanít és gyógyít bennünket a mindennapokban. A nap elején iskolalelkészünk, Galo Gábor atya fordult a diákokhoz „Hogyan legyek boldog?” című előadásával, amelyben arra hívott, hogy merjük elhinni: Isten úgy gyógyít, hogy segít olyanná válnunk, amilyennek Ő megálmodott bennünket. Az atya gondolatai egyszerre voltak derűsek és komolyak: legyenek céljaink, merjünk mindig mosolyogni, osszuk meg örömünket másokkal, legyünk segítőkészek, s építsünk igaz barátságokat, amelyekben meg tudjuk élni az egymás iránti hűséget és bizalmat. Külön hangsúlyozta a megbocsátás fontosságát, a csapatmunkát, a családi együttlétek örömét, valamint azt, hogy legyünk magabiztosak, büszkék önmagunkra, figyeljünk a gyengébbekre, és ne féljünk bátornak, nagylelkűnek lenni – mindezt szentírási példákkal tette kézzelfoghatóvá a fiatalok számára.

A szentmisét Nagy Krisztián atya, a hernádnémeti plébánia kormányzója mutatta be, aki tanításában az élet végső céljára irányította tekintetünket. Tanúságtétele saját életéből indult: rámutatott, hogy az ember személye nem mulandó, a halál nem szakíthat el attól, akit igazán szeretünk, de a bűn az, ami tönkreteszi a szeretetet, ezért van szükségünk Krisztus gyógyító jelenlétére. Hangsúlyozta, hogy Jézus látja, milyenek vagyunk, és azt is, milyenek lehetnénk, Ő jelen van életünkben akkor is, amikor nem számítunk rá, és halkan hív bennünket, mint Sámuelt: „Itt vagyok, Uram.” Atya arra buzdított, hogy merjük megtenni az első lépést – nekünk kell „vizet tölteni a korsóba”, mint a kánai menyegzőn –, és a szentségekben, különösen a bűnbánatban és az Eucharisztiában tapasztaljuk meg Krisztus gyógyító erejét, ahogy Lázár feltámasztásánál is megmutatta az Atya irgalmát.

A lelki nap meghívott vendége Dr. Csókay András idegsebész volt, aki tanúságtételében arra hívta fel a figyelmet, hogy fel kell fedeznünk magunkban a Szentlelket, mert a tudomány is Isten ajándéka, nem önmagában teremt. Arra bátorított, hogy Krisztussal együtt hozzuk felszínre belső, kreatív energiáinkat, és csendesítsük le elménket, hogy a valóságot – és benne Isten jelenlétét – tisztábban felismerjük. Az imádság, például a rózsafüzér csendjében nemcsak hitünk mélyül, hanem a hivatásunkban is új, kreatív ötletek születhetnek. A szenvedésről szólva Szent Pál szavaira utalt: erőnk az erőtlenségben van, mert Krisztus ereje éppen gyengeségeinkben mutatkozik meg, ha ráhagyatkozunk.

A nap zárásaként a pedagógusok számára tartott előadást Nagy Ferenc sátoraljaújhelyi káplán atya, aki János evangéliumának lábmosás-jelenetéből kiindulva a pedagógus hivatás szolgáló arcát állította elénk. Kiemelte, hogy Jézus példája szerint „lentről felfelé” kell tanítványaink szemébe néznünk, alázattal és szeretettel, mert diákjaink szeretnek álmodni és tervezni, mi pedig abban segítjük őket, hogy Isten tervei szerint bontakozhassanak ki. Ehhez kapcsolódott a három fa jól ismert története is, amelyben a fák eredeti álmai – kincsesláda, királyi hajó, az erdő legmagasabb fája – végül Isten kezében mélyebb módon teljesednek be: a jászol, a csónak és a kereszt által mindhárom fa részesévé válik a megváltás misztériumának. A pedagógusok szolgálata is ilyen: talán nem mindig úgy alakul, ahogyan elképzelték, mégis Isten csendes munkája által válhatnak tanítványaik számára útmutatóvá, hogy felismerjék: az Úrnak terve van velük, és Krisztus gyógyító szeretete ma is formálja életüket a Katolikus Keriben.

beküldött hír