Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

Az egri Bazilikában tartott szertartás kezdetén csendes bevonulást követően a vértanúkra utaló piros miseruhában Ternyák Csaba érsek az asszisztenciával együtt az önátadás jelenként leborulva imádkozott az oltár előtt.

Az igeliturgiát követően Belkovics Zoltán, Lóczi Tamás és az Egri Érseki Fiúkórus előadásában csendültek fel a passió dallamai.

Tanításában a főpásztor rámutatott: Krisztus áldozatának újdonsága abban áll, hogy míg a főpapok olyasmit áldoznak fel, ami nem az övék, Krisztus nem csak hogy olyasmit áldoz fel, ami az övé, hanem saját magát. És míg más papok saját bűneikért is mutatnak be áldozatot, Jézusnak erre nem volt szüksége, mert teljesen bűn nélkül való volt. Ternyák Csaba kiemelte: Krisztus mások bűnét vette vállaira, hogy mi meghaljunk a bűnöknek és az igazságnak éljünk.

„Krisztus áldozatában maga Isten áldozza fel magát az emberért. Míg más vallásokban mindig az ember ajánl fel áldozatot az istenségnek, a kereszténységben maga Krisztus szünteti meg egyszer s mindenkorra ezt a véres és kegyetlen gyakorlatot. Krisztus keresztáldozatának vértelen megújítása a szentmisében a vallástörténet legfontosabb eseménye. Vége a véres és kegyetlen áldozatoknak. Ha így tekintünk Krisztus áldozatára, akkor abból nagyszerű üzenetet tudunk kiolvasni korunk embere számára.

Azt kiáltja a mai világnak, hogy semmiféle erőszaknak vagy háborúnak nincs létjogosultsága. Az erőszaknak egyszer s mindenkorra leáldozott. Az ősi mítoszokban úgy volt, hogy az áldozat volt a vesztes, a gyilkos pedig a győztes. Jézus megfordította ezt azáltal, hogy nem másokat, hanem önmagát áldozta fel és így lett győztes az áldozatból.”

Az egyetemes könyörgések után az asszitencia ünnepélyesen az oltár elé helyezte a keresztet, amely előtt a főpásztor, a papság és a hívek kifejezték hódolatukat.

A feszületet a szertartás végeztével a szent sírban helyezték el.

kép és szöveg: Federics Róbert