1963-ban született Mosonmagyaróváron. Állami gondozásban nőtt fel, ateista nevelést kapott. Katonatiszt lett, éppúgy, mint Loyolai Szent Ignác. Felnőttként tért meg a rendszerváltás idején, és fokozatosan erősödött benne a szerzetesi hivatás.

Amikor 1995-ben belépett a jezsuita rendbe, még nem tudta, hogy pap vagy testvér szeretne lenni. A noviciátust követően végül elkezdte filozófiai tanulmányait. Magisztériuma idején két évig a novíciusmester segítője volt. Ezután folytatta tanulmányait, teológiát tanult Londonban. Itt szentelték diakónussá 2005-ben, egy évre rá pedig pappá a pesti Jézus Szíve-templomban.

Ezután három évig a miskolci jezsuita gimnázium kollégiumát vezette, majd a szegedi Szent József-templom és a Kaszap István Kollégium igazgatója volt. 2013-tól a torontói Szent Erzsébet templom, majd 2017-től a miskolci Isteni Ige-templom plébánosaként működött, közben 2019-től a miskolci Pongrácz Szent István rendház vice-superiori feladatait is ellátta.

2023 óta a magyar rendtartomány ökonómusaként dolgozott. Egy évig még Miskolcról végezte ezt a munkát, majd Budapestről, ahol emellett a Fáber Szent Péter rendház minisztere és a provincia idős rendtagokért felelős delegátusa is volt.

Néhány héttel hatvankettedik születésnapja után hirtelen lett rosszul, életmentő műtéten esett át, de már nem tudott felépülni.

Hivatástörténetéről így beszélt egy interjúban: 

„Amikor megtértem, akkor az a nagylelkűség, amely megérintett a Jóisten részéről, ott volt bennem. Szerettem volna felajánlani az életemet, valami jót tenni, de még nem tudtam, hogy hogyan. A körülmények úgy alakultak, hogy a jezsuitákat megismertem. De akkor az életszentségről nagyon magas ideáim voltak, és az nem fért össze a bűnösséggel. Magamra úgy tekintettem, hogy annyi bűnöm van, annyi gyengeségem, ezért eszembe sem jutott, hogy én valaha pap, szerzetes lehessek. Aztán megismertem a jezsuitákat közelebbről, és megtapasztaltam, hogy ők is esendő emberek, ők se tökéletesek, de mégis törekszenek a tökéletességre. Ott van bennük valami, ami (…) nem elégszik meg a középszerűséggel és törekszik valami jóra. Amikor ezt megtapasztaltam, akkor kinyílt számomra is az út, hogy akkor ez számomra is lehetséges. Akkor határoztam el, hogy hogy belépek a Jézus Társaságába.”

 

forrás: jezsuita.hu