A tartalomból:

Nemzeti Zarándoklat Rómában - A Magyar Katolikus Egyház Ferenc pápa 2023. évi magyarországi apostoli látogatásának első évfordulóján - 2024. április 23-25. között - Nemzeti Zarándoklatot hirdetett Rómába.  A zarándoklaton a magyar egyházmegyék, közöttük az Egri Főegyházmegye hívei közül is sokan vettek rész, akik többnyire autóbusszal érkeztek a helyszínre. A zarándoklat mindhárom napján voltak magyar nyelvű szentmisék, április 23-án, kedden a Lateráni Bazilikában, szerdán a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikában, csütörtökön pedig, a pápai audienciát követően a Szent Péter Bazilikában.  A csütörtöki audiencián a Szentatya fogadta a Nemzeti Zarándoklat résztvevőit: Erdő Péter bíborost és Veres Andrást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjait, közöttük Ternyák Csaba egri érseket, egyházmegyénk több papját, illetve híveit, valamint Sulyok Tamás köztársasági elnököt és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest,. 
Az audiencián Ferenc pápa így fogalmazott: „Egy évvel a magyarországi apostoli látogatásom után zarándokoltatok ide. Még mindig nagy hálával hordozom szívemben a szép emlékeket. Úgy érkeztem közétek, mint zarándok, testvér és barát – ezért öröm számomra ma így visszaemlékezni a veletek töltött napokra. Budapestre, a hidak és szentek gyönyörű városába, zarándokként mentem el, hogy együtt imádkozzam veletek. Imádkozni Európáért, „a béke építésének vágyáért, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsuk, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot!”  

Az első gyónás  - (Ezzel a címmel írt tárcát Juhász Ferenc pasztorális helynök. Íme!)
Lassan – mintha magától tenné – kinyílt a gyóntatószék ajtaja, aztán hosszabb szünet támadt, mint amikor egyszer csak valami abbamarad, és nem lehet tudni, vajon folytatódik-e. Az apró neszek azonban elárulták, hogy az ajtó nem magától nyílott ki. Valaki készülődik, hogy átlépjen a küszöbön, de még visszatartja valami. Lassú, ügyes-bajos neszezés következett, pici szuszogással, alig hallható lélegzetvételek… 
– Biztosan egy idős asszony – gondolta a pap, és türelmesen várt. Ezek a nénikék, egészen kifáradnak mire eljutnak a templomig. Amikor a lépcsőn feljönnek a dombra, és kapaszkodó nélkül megteszik azt a néhány újabb lépcsőfokot is az ajtóig, alig kapnak levegőt. Csak pihegnek. Bizonyára egy ilyen nehézlégzésű néni jön, aki ugyan már kinyitotta a gyóntatószék ajtaját, kis időt azonban még vár a kilincsbe kapaszkodva. Várja, hogy lassuljon a lélegzete. Hogy szóhoz jusson odabent – ezt gondolta a pap, de tévedett. Amikor újra föltekintett imakönyvéből, amit a gyónók közti hosszabb szünetekben olvasgat, egészen mást látott, mint amire számított.
Kislány lépett be bátortalanul és tétován, látható izgalommal a gyóntatószék ajtaján. Megfogta a kilincset az ajtón, behúzta maga után, de csak harmadszorra sikerült becsuknia. Van az ajtó résében egy kis filcdarab, hogy ne csattanjon akkorát, amitől az egész templom visszhangzik, amikor becsukja valaki. Nos, a filc időnként úgy megvastagszik, hogy csak erős mozdulattal sikerül az ajtót bezárni. Ez történhetett most is. A félénk mozdulat elégtelennek bizonyult, harmadjára már kívülről segített valaki a kislánynak.
A tízéves forma kislány megállt a gyóntatószékben, a pap felé fordult, és tanácstalanságából úgy tűnt, hogy talán most gyónna először. Könnyű nyári, sokszínű ruhácskájából vékony karjai lógtak elő, egyik kezében kis papírdarabkát szorongatott. Nem tudta eldönteni, térdeljen, üljön vagy maradjon állva. – Szervusz! – törte meg a csendet a pap, és igyekezett közvetlen lenni, ha egyáltalán lehet közvetlenségről beszélni egy ilyen pillanatban, egy ilyen helyzetben. Biztos, hogy nem egy szokványos hely a gyóntatószék, és főleg nem az első alkalommal. – Le tudsz térdelni, vagy inkább szívesebben ülnél? – folytatta a kérdezősködést a pap, ezzel is segítve a kislányt, aki lassan letérdelt, és félénk, cérnavékony hangon elkezdte a gyónási imát. Életében először, igaziból. Aztán egyre bátrabb és magabiztosabb lett, majd a feloldozás után, látható megkönnyebbedéssel nyitotta ki a gyóntatószék ajtaját: túl van élete első szentgyónásán! A pap, azt már nem láthatta, amikor a kislány előremegy a Mária-szoborhoz, letérdel, és amennyire lehetséges még az izgalmak hatása alatt, sebtében keresztet vet és imádkozik.
Május volt. Mindent betöltött a virágillat a templomban. A félhomályt csak a térdeplő leánygyermek színes ruhája törte meg. Mintha mindig erre a percre várna minden templomi félhomály. A pap is várt még egy kicsit, újabb neszekre figyelt, de mivel nem érzékelt mocorgást, lassan ismét felnyitotta imakönyvét, és föléje hajolt. Hosszan imádkozott…

Csepellényi György mártíromságát övező csodás események - A történeti források tanúsága szerint Csepellényi György mártíromságát csodás események kísérték, cikksorozatunk jelen része ezeket mutatja be az olvasóknak. 
A Fenesy György egri püspök által 1689-ben kezdeményezett vizsgálat során több tanú is vallotta, hogy Csepellényi kínzói meglepődve látták, hogy a testén okozott sebek nem véreznek. 
Landor László pálos rendi szerzetes, tanár 1691-ben megjelentetett Ovis in medio luporum (Bárány a farkasok között) című értekezésében olvashatunk arról is, hogy a bujdosóknak az egerfarmosi templom kapujában többszöri próbálkozást követően sem sikerült lefejezniük Csepellényit, ezért Szőke-pusztába hurcolták, és ott ölték meg. Cseke Mihály ecsegi plébános 1674. május 31-én Pongrácz Gergely váci püspöknek írt levelében szerepel, hogy Csepellényi halálának helyén gyógyító erejű forrásvíz fakadt. Bár az 1689. évi vizsgálat jegyzőkönyvei nem említik ezt, Landor szerint mégsem szabad hamis jelnek tekinteni. Több forrásban olvasható azonban, hogy Csepellényi temetetlenül heverő holtteste nem merevedett meg, tagjai könnyen hajlottak, nem feketedett meg, és nem árasztott kellemetlen szagokat. 
Benei Bernadett azt is leírja cikkében, hogy a források által legismertebb, Csepellényivel kapcsolatos csodás esemény az ún. kehelycsoda. A tanúvallomásokban azt olvashatjuk, hogy a felravatalozott Csepellényi a kezében elhelyezett viaszkelyhet olyan erővel tartotta, mint egy élő ember. Nagy János mezőkövesdi plébános vallomása szerint a kehely Úrfelmutatáskor meghajlott. Csepellényi több alkalommal megjelent a mezőkövesdi plébánosnak, egyszer Szőke-pusztán, kivégzésének helyén mutatkozott meg az imádkozó Nagy János előtt. Érdekes epizódja a mezőkövesdi plébános vallomásának az ördögtől megszállt asszony esete, akit egy évvel Csepellényi temetése után vittek Egerfarmosra, hogy kiűzzék belőle a gonosz lelket. Ezt az asszonyt semmi erővel sem lehetett Csepellényi sírjához vezetni. Csepellényi templom falára felfüggesztett övére pedig ránézni sem mert félelmében. 
A boldoggá avatási eljárás során, mivel vértanúnak tekintjük Csepellényi Györgyöt, nem a csodákat kell bizonyítanunk, hanem azt, hogy a pálos szerzetest hite miatt (in odium fidei) ölték meg. 

Hiszek a játszva tanulásban - A Szent Gellért-díj arany fokozatát vette át Ternyák Csaba egri érsektől Hadzsi Emőke, a Gyöngyössolymosi Nagy Gyula Katolikus Általános Iskola és AMI igazgatóhelyettese. 
– A gyermekek tanítását a legfontosabb és egyben a legszebb dolognak tartom a világon – mondta Hadzsi Emőke. – Bekölcén éltem szüleimmel. Itt kezdtem el az általános iskolát, majd a felső tagozatot már egy körzeti általános iskolában, Egercsehi bányatelepen végeztem. A tanulás mellett zongorázni tanultam. Ezután az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Édesanyám legidősebb nővérének a lánya Egerben tanított alsós gyerekeket, a mai Szent Imre Katolikus Általános Iskolában. Láthattam, hallhattam milyen szeretettel beszél a tanulóiról. Nála nem voltak rossz gyerekek. A vele történt beszélgetések hatására jelentkeztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára.  A diploma megszerzését követően Egerben kezdtem el pályámat, az akkor épült 12. számú Általános Iskolában. 12 nagyon szép, tartalmas, mozgalmas évet töltöttem el ebben az intézményben. 1995 nagy fordulópont volt számomra, Gyöngyössolymosra kerültem, majd 1996-ban megszületett gyermekem, Bence. 
A Szent Gellért-díjas tanár életének további állomásairól is olvashatnak az Egyházmegyei Hírek májusi számában.