A tartalomból: 

A nagyböjtről - A nagyböjt a 7. század óta hamvazószerdával veszi kezdetét, mely idén március 5-ére esik. A böjti előírások a századok során változtak, mert a 11. századig olyannyira szigorú böjtöt tartottak, hogy késő délutánig semmit nem ettek, a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást, az Egyház a régebbi szigorú szabályokon mára enyhített. Szigorú böjtöt hamvazószerdára és nagypéntekre (április 18.) ír elő. Ekkor a 18 és 60 év közötti hívek a nap folyamán háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. Ezeken a napokon és a nagyböjt többi péntekjén arra kéri 14 évnél idősebb tagjait, hogy ne fogyasszanak húst.
A mai kor embere számára a böjt nemcsak a hústól, hanem az alkoholtól, a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól, a wellnestől stb. való tartózkodást is jelentheti, de mindez mit sem ér, ha nem jár belső megújulással, amolyan negyvennapos lelki méregtelenítéssel, amelynek végén Istenhez kerülünk közelebb.
Szent Máté evangélista szavai ma is aktuálisak: „Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. (…) Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van!” (Mt, 6,16-18) Böjtölésünk során legyünk alázatosak, hogy újjászülethessünk Jézus feltámadásának titkában.
Hamvazószerdán a pap az előző év Virágvasárnapján megszentelt, majd később elégetett barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára, közben a következőket mondva: „„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!”, vagy: „Emlékezz, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”

Távol vagy közel - Járvány idején megszenvedjük a dilemmát: közel mehetünk ahhoz, akit szeretünk, vagy azzal szeretjük, ha távol maradunk? Mekkora távolság szükséges a közelséghez? És mekkora közelség a távolsághoz? – teszi fel a kérdést Thomas Söding német teológus. Talán nincs az emberiség életében még egy ilyen kínzóan aktuális kérdés manapság, mint a közelség és távolság kérdése.
Alapvetően megváltozik az emberi kapcsolatok minősége, sőt a szerkezete is. A fertőzéstől való félelem a közelieket fizikailag távol tartja, ugyanakkor a távollévőket érzelmileg közelebb hozza, más szintre emelve ezzel a kapcsolatot.
Ez az átrendeződés elkezdődött akkor, amikor a világméretű globalizáció elindult.
Ma már észre sem vesszük azt a fantasztikumot, hogy amikor történik egy esemény a bolygó másik oldalán, máris értesülünk róla. A szociális távolságtartással egyidőben létrejön egy virtuális közelség. Mintha gyerekkori álmunk valósulna meg József Attilával: a távolságot, mint üveggolyót megkapjuk.
Van ebben némi paranoid.
Ferenc pápa a Fratelli tutti enciklikában ír arról, hogy a globalizáció révén közel kerültünk egymáshoz, de mégsem lettünk rokonok (testvérek) – csupán szomszédok. Ezzel finom meghatározását adja annak, hogy valójában a határaikhoz kerültek közelebb az emberek és nem egymáshoz. A kerítés éppen
úgy megmaradt.
Nagyböjt minden felhívása és megindító üzenete eddigiekben is arról szólt, hogy lépj oda embertársadhoz, tégy jót vele, adj neki alamizsnát, imádkozz érte. Magyarul a lemondásunk és az önmegtagadásunk nem egyfajta „szépészeti” beavatkozás a saját lelkünkön, hanem másokért való szolgálat.
Amit megvonsz magadtól, az ne a felhalmozott tartalékaid súlyát gyarapítsa, hanem add oda. Miközben böjtölsz – rendezz másoknak lakomát.
Lehetséges, hogy ahogy életünk és nagyböjtjeink eddig zajlottak, azok nem tejesen feleltek meg a jézusi kritériumnak? Hiszen mennyiszer emlegettük: nem, köszönöm, most nem iszom, mert nagyböjt van! Nem eszem ezt meg azt, mert böjtölök. Köszönöm, ne is kínálj cigarettával – letettem 40 napra! Ne a ruhátokat szaggassátok meg, hanem a szíveteket – mondja ma is, nekünk is az Úr.
Ha valaki nagyböjtben megtöri a saját böjtjét azért, hogy másokon segítsen, hogy szolidáris legyen és együttérző, még akkor is, ha elvei, vagy meggyőződése ellenére kell cselekednie és közben az arca se rezdül, a szeretet legnagyobb jelét mutatja, miközben a szívét szaggatja meg.
(Juhász Ferenc atya cikke teljes terjedelmében a lap márciusi számában olvasható.)

Csepellényi György vértanúságának 300. évfordulója és az 1989-es újratemetés - 1974. május 24-én emlékeztek meg Csepellényi György pálos szerzetes vértanúságának 300. évfordulójáról Sátoraljaújhelyen. Az ünnepséget megelőzően Csepellényi földi maradványait Densz Géza kanonok plébános kezdeményezésére, Bánk József egri érsek megbízásával azonosították Nagy-Bozsoky József sátoraljaújhelyi törvényszéki orvos, patológus segítségével.
Egy érckoporsóba helyezték, majd előírás szerint lepecsételték. Az Egri Főegyházmegyei Hatóság által kinevezett bizottság kétséget kizáróan megálla-
pította, hogy Csepellényi csontjai valóban az újhelyi templom kápolnájának kriptájában találhatók, és a csontok vizsgálata alapján egyértelműen meghatározták, hogy a vértanú csontjairól van szó. Ebből a koporsóból helyezték át 1989-ben ünnepélyes keretek között az 1770-es koporsó hasonmásába, mely
ma is látható.
Urbán Márta történész cikkében foglalkozik Csepellényi György 1989-es újratemetésével is.

Csak személyes példával - A Szent Gellért-díj arany fokozatát vehette át Ternyák Csaba érsektől az Egri Bazilikában tartott tanévnyitón Bódor Istvánné a hevesi Szent Gellért Katolikus
Általános Iskola és Óvoda igazgatója.
Az 1962-ben Hevesen született matematika, fizika és kémia szakos pedagógus 1985-ben, a hevesi I. sz. Ének- zene Tagozatú Általános Iskolában kezdte meg munkáját. Jelenlegi munkahelyén 2008-tól dolgozik. 2013. szeptember 1 -én lett a katolikus iskola igazgatója. Fáradhatatlanul szervezte Pély, Boconád és Tarnaszentmiklós iskoláinak bevonását a katolikus iskolák közösségébe. Közreműködésével 2016. szeptember 1-étől jött létre a négy feladatellátási
hellyel rendelkező Szent Gellért Katolikus Általános Iskola, mely a következő tanévben a boconádi óvodával is gyarapodott. Immáron több mint 500 gyermek neveléséről, oktatásáról gondoskodik.
Cikkünkben Bódor Istvánné igazgató asszonyt mutatjuk be.