A tartalomból:

Megtartotta téli ülését az MKPK - A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2025. december 2–3-án tartotta téli rendes ülését. Az MKPK tagjai 2026 novemberében ad limina látogatást tesznek Rómában, ahol XIV. Leó pápa is fogadja a testület tagjait. A püspökök testülete megköszönte Székely János püspöknek, a konferencia elnökének sokéves szolgálatát a Caritas in Veritate Bizottság, valamint a Keresztény–Zsidó Tanács elnöki pozíciójában. Az MKPK tagjainak döntése értelmében a Caritas in Veritate Bizottság új elnöke Fekete Szabolcs Benedek püspök, míg a Keresztény–Zsidó Tanács új tagja Martos Levente Balázs püspök lesz. Az ökumenikus imahét 2026-ban január 18. és 25. között kerül megrendezésre. Az esemény budapesti nyitó istentisztelete a Kálvin téri református templomban lesz, ahol Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mond szentbeszédet.

Nagyprépost lett Ficzek László általános helynök - 2025. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén választották a Káptalan nagyprépostjává Ficzek László általános helynököt. Ternyák Csaba egri érsek okiratban erősítette meg és hagyta jóvá a döntést, hangsúlyozva: „10 éve (…) az Egyház iránti elkötelezett hűséggel általános helynökként segíti az Egri Főegyházmegye kormányzásában főpásztori szolgálatomat”. A főpásztor kifejezte azt is, hogy a nagypréposti tisztséggel járó jogok és kötelességek teljesítésében, különösen a Káptalan életének irányításában is nagy bizalommal számít Ficzek Lászlóra, aki 1968-ban született, 1994-ben szentelték pappá. Mezőkövesden, Tiszaújvárosban, Eger-Belváros Főplébánián volt káplán. Majd 1998-2004 között érseki titkár; 2004-től pedig Eger-Jézus Szíve templom plébánosa.  2004-2020 között érseki irodaigazgató; 2006-tól főszékesegyházi kanonok; 2009-től az Érseki Vagyonkezelő Központ igazgatója; 2015-től általános helynök. 2001-től érseki tanácsos; 2004-től pápai káplán; 2006-tól pedig c. prépost.

Huszonöt éve szól a Jó hír hangja - 2000. október 20-án kezdte meg folyamatos adását a Szent István Rádió, ennek kapcsán beszélgettünk Bérczessy András igazgató-főszerkesztővel. Aki elmondta: „Fontosnak tartottuk, hogy méltóképpen emlékezzünk meg erről az évfordulóról. A legfontosabb mozzanat a hálaadó szentmise volt, melynek főcelebránsa Ternyák Csaba egri érsek volt, koncelebrált Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök és az egyházmegye papsága. Velünk ünnepeltek önkénteseink, a családtagok és a hallgatók. Kimondani is jó, hogy 25 éve szól a Jó hír hangja, s jó ezt megélni.”

(A beszélgetés teljes szövege januári számunkban olvasható.)

Előkelő helyen az egri katolikus egyetem pedagógiai kara  - Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem a tavalyi 10. helyről a második helyre lépett elő a hazai bölcsész- és humán karok között. A rangsor a hallgatói kiválóság mutatói alapján készült.

"Ez a siker a közös, az elmúlt években végzett munkánk eredménye, amire rendkívül büszke vagyok. Nagyon köszönöm a Kar oktatóinak és dolgozóinak, hogy a hallgatói kiválóság terén is ilyen hatalmasat fejlődtünk!"- írta Szűts Zoltán, a Pedagógiai Kar dékánja.

Ez a teljesítmény azt mutatja, hogy az EKKE mind vonzerejében, mind szakmai megítélésében komoly fejlődésen ment keresztül. Az egyetem egyre több magas pontszámú jelentkezőt vonz, amely a képzések színvonalát és a kar presztízsét egyaránt növeli.

A legjobb tíz közé egyébként az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem másik kara, a Bölcsészettudományi Kar is bekerült, amelyik a tizedik helyen végzett – ez tovább erősíti az intézmény presztizsét a hazai humán felsőoktatásban.

A két kar ranglistán elfoglalt szerepe is azt jelzi, hogy Eger továbbra is fontos felsőoktatási központ a pedagógiai és bölcsészettudományi képzésekben. A stabil szakmai háttér, a hallgatóbarát környezet és az egyetemünkre jellemző közösségi légkör sok diák számára teszi vonzóvá az intézményt.

A legfontosabb a személyes példa - Kovácsné Kelemen Rita, a balatoni Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanítónője a Szent Gellért-díj arany fokozatát vehette át az egri főegyházmegyei tanévnyitón Ternyák Csaba érsektől. Az ő érdemének is tartják, hogy ebben az évben 17 tanuló volt elsőáldozó a településen, és többen szívesen vállalnak oltárszolgálatot a szentmisén.

(A teljes cikket januári számunkban olvashatják.)

Juhász Ferenc: Vörösmarty Mihály, Előszó - Vegyék elő Vörösmarty Mihály versét, az Előszót, és olvassák el nyugodtan egyszer, és ha kell, kétszer és háromszor! Senki jobban és senki magyarabbul meg nem fogalmazta azt, amit érzünk az új esztendő küszöbén. Ez a sokat próbált öreg Föld ismét neki fog, hogy hozzá kezdjen élete újabb 365 napjához. És amikor belefáradva, összetörten megérkezik az esztendő végéhez, fagyosan dermedté vált állapotban, egyszer csak mocorogni kezd belül valami. Csírázni kezd a jövő, éledezni az élet. Betegségek, járványok, háborúk, szegénység, rideg közösségi terek soha el nem fogyó rémségei között, egyszer csak tavaszt villant az élet.

Így fejezi be versét Vörösmarty: „Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjúságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait?”

Ha nem lett volna már életünkben annyiszor új esztendő, ha nem kívántunk volna egymásnak annyiszor boldogságot talán el sem hinnénk, hogy megint betelt egy esztendő. Igen, az esztendő telt be, nem pedig a pohár. Bár sokaknak csordultig van. De – szerencsénkre – az Úristennek nem telik be sohasem a pohár. Se velünk, se miattunk. Találgathatunk, hogy miért nem gondolja meg magát velünk kapcsolatosan az Úr? Miért gondolja, hogy jövőre jobbak leszünk? Nem látja talán, mit művelünk egymással? Szerintem látja.

Van azonban itt még valami, amit másként olvasunk Vörösmartynál is. Ő azt írja, hogy a föld „jókedvet és ifjúságot hazud.” Ma ezt nyelvtanilag már nem így írnánk, mégis ugyanazt értjük alatta. Igen, kell egy kis hazugság, legalább így az esztendő fordulóján, amikor azt mondjuk, hogy örülünk az új esztendőnek. Valójában nem az új évnek örülünk, hanem annak, hogy magunk mögött tudhatjuk az előzőt. És annak örülünk, hogy a ránk váró eseményeket, Isten gondviselő szeretete és a Szűz Anya jóságos ölelése nyújtja felénk. Minden előszó, annak az Előszónak az ismételgetése, amit több mint kétezer esztendővel ezelőtt mondott ki egy fiatal lány: legyen nekem a te igéd szerint!

Biztosan feltűnt önöknek is, hogy az angyali üdvözlet pillanatában ugyanaz hangzik el, mint a Getszemáni kertben. Itt, hogy legyen nekem a te igéd szerint – ott, hogy ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tied. Ez nem önfeladás és nem passzív hozzáállás a világ dolgaihoz, nem is a Vörösmarty által említett „vendéghaj”, hanem személyes jövőnk.

Régtől figyelem az új esztendőt úgy, mint a szilveszteri hálaadás utáni kezdést, mint a polgári év kezdetét, mint Mária istenanyaságának ünnepét, és mint a béke világnapját. Nehéz ennyi mindenre figyelni egyszerre. Ha valamelyiket előre kell venni, akkor az most mindenképp a béke világnapja. Nemrég énekeltük teli tüdővel és talán még most is zengjük: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jó akaratú embernek. Remélhetőleg nem a jó akarat hiányzik az emberből ahhoz, hogy béke legyen! Mert ha úgy lenne, akkor minden próbálkozás hiábavaló. Bízzunk tehát az Isten képmására teremtett emberben azért, hogy a most kezdődő esztendőt békességben töltsük. Ehhez azonban szükség van az Ön jóakaratára is.