Az Egri Római Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezésében imaestre várták a fiatalokat a Líceum kápolnájába március 12-én este. A szentmise főcelebránsa Drahos Dávid egyetemi lelkész volt, koncelebrált Lóczi Tamás az Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa. A szentmisén a Talentum Ifjúsági Ének- és Zenekar szolgált.

A nagyböjti imaest fő szimbóluma egy szög volt, melyet mindenki a szentmise alatt a kezében tarthatott, majd hazavihetett. Homíliájában Drahos Dávid két történetet hozott a résztvevőknek, melyek szorosan kapcsolódtak a kezükben tartott szimbólumhoz. Az egyik történet Washington egyik forgalmas metró állomásán zajlott, ahol egy farmerbe öltözött fiatalember hegedűn kezdett játszani. A rögtönzött koncert 45 percig tartott és hat fülbemászó dallamú klasszikus művet tartalmazott. Ez idő alatt 1089 személy haladt el mellette, hat személy állt meg hosszabb-rövidebb időre hallgatni a hegedűst, hét személy adakozott mindösszesen 32 dollárt és tetszésnyilvánításnak még egy tapsot sem kapott. A történetnek az az érdekessége, hogy a rögtönzött koncerten a zeneirodalom hat legnehezebb Bach-darabja hangzott el a világ egyik legértékesebb hegedűjén egy három és fél millió dollárt érő Stradivari hegedűn. A zenész pedig a világ egyik legkiválóbb hegedűművésze, a csodagyerekként feltűnt Joshua Bell volt, akinek teltházas koncertjein ezrek szoktak tapsolni. Az esetet hallva bizonyára feltehetjük magunkban a kérdést: Vajon mi megálltunk volna ott a metróban? Vajon mennyi érték, mennyi kincs mellett megyünk el naponta? Vajon hány csodálatos lehetőséget szalasztunk el naponta, mert rohanunk és sietünk? – tette fel a kérdést Drahos Dávid.

A másik történet középpontjában egy indulataival, önuralmával küzdő fiatal állt. Az egyik nap az apja adott neki egy zsák szöget és meghagyta neki, hogy minden olyan alkalom után, amikor elveszti az önuralmát, akkor verjen bele egy szöget a kerítésbe. Már az első napon rengeteg szög került abba a kerítésbe, azonban ahogy teltek a napok, a fiú egyre inkább megtanulta helyesen kezelni az érzelmeit és egyre kevesebbet veszekedett másokkal, így egyre kevesebb szöget kellett bevernie a kerítésbe. Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlen egyszer sem volt indulatos. Ekkor az apa azt javasolta neki, hogy minden egyes nap, amikor nem bosszankodik és nem bánt másokat, húzzon ki egy szöget a kerítésből. Teltek-múltak a napok, mígnem a fiú büszkén hívta édesapját a kerítéshez, hogy megmutassa neki, hogy már egy szög sincsen benne. Az apa akkor elismerően szólt hozzá és azt mondta, ügyes vagy fiam! Majd hozzátette: De nézd, most a kerítés tele van lyukakkal. Soha nem lesz már olyan, mint azelőtt. Így van ez az emberekkel is. Ha elveszted az önuralmadat, megbántasz valakit, akkor annak ott marad a nyoma. Jusson eszetekbe ez a történet, hogy küzdenünk kell. Küzdenünk kell a szögeinkkel, küzdeni kell a bűneinkkel – buzdított Drahos Dávid. A nagyböjti időszak egy kegyelmi időszak, ami ebben segít bennünket. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a szögek a szeretetnek a jelei is. Azért, mert volt Valaki, aki szívből és szeretetből vállalta értünk a keresztutat. Szívből és szeretetből vállalta értünk a szögeket. Szívből és szeretetből adta értünk az életét azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Valljuk be, hogy egyedül nehéz ez a küzdelem a hétköznapokban, hiszen mindannyiunknak ott vannak ezek a képzeletbeli szöges zsákok a kezeinkben, és olykor-olykor szinte észre se vesszük, és hipp-hopp beverünk egy-két szöget abba a képzeletbeli kerítésbe. Küzdünk önmagunkkal, küzdünk a környezetünkben élő emberekkel és talán még küzdünk a Jóistennel is.

Majd a napi evangéliumra utalva hozzáfűzte: Úgy tűnik, hogy annak az embernek, akit meggyógyított Jézus a Beteszda fürdőnél, nem volt embere. Egészen addig, míg Jézussal nem találkozott. Nekünk van emberünk. Van egy Isten-emberünk, akivel nap mint nap találkozhatunk. Ő küzd értünk, ő küzd velünk. Ez azt jelenti, hogy míg élünk, mindig van lehetőségünk újrakezdeni, újra felállni az Ő kegyelméből. Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen minket, hogy napról napra megérezzük ezt az isteni hátszelet, ami örök célunk felé, a Mennyország felé visz. Soha ne felejtsük, hogy Vele és együtt közösségben minden könnyebb. Ő azt mondta: Íme, veletek vagyok minden nap a világ végéig. Imádkozom, hogy ne csak az értelmünkbe, hanem a szívünkbe is befogadjuk ezt a lendületet, hogy valóban egy áldott Húsvétot tudjunk majd ünnepelni a nagyböjt végén. – zárta szentbeszédét Drahos Dávid.

A szentmise végén Lóczi Tamás spirituális a szeminárium aktuális programjára invitálta a fiúkat, ugyanis március 22-től 24-ig nyílt hétvégét tart az egri szeminárium, amely során nem csak elcsendesedésre lesz lehetőség a résztvevőknek, de megismerkedni a kispapok mindennapjaival is. Az est szeretetvendégséggel zárult.

Domán Vivien