Szemináriumi elöljárók, tanárok és az egri papság képviselői együtt ünnepeltek Nagyboldogasszonykor. A Papnevelő Intézet kápolnájában bemutatott szentmise búcsúi szónoka dr. Linczenbold Levente volt. Hivatások érlelődtek ebben az épületben és az itt végzettek megerősödve a Szűzanya tiszteletében végzik szolgálatukat, hálát adunk ezért és imádkozunk is értük – mondta köszöntőjében a lelkipásztor.

Szentbeszédében kiemelte: ha egy fa természetét meg akarjuk ismerni, először a földet kell vizsgálnunk, melyből kinőtt, ugyanígy ismerhetjük meg Jézus Krisztust, ha édesanyját, Szűz Máriát is megismerjük. A dogmák kihirdetésére a hitetlen világ felhördült, a szeplőtelen fogantatásról  és Mária mennybevételéről megismert hitigazságok megdöbbentették az ateistákat, akik tudományos jelszavakkal gúnyolják azóta is Máriát, s a híveket.

Mária mindig Jézus mellett állt, születésétől a kereszthalálig. Ott állt a kereszt alatt, ez a hitben való szilárdságot is mutatja nekünk, fájdalommal, de vállalja ő is az áldozatot, hogy az Írás beteljesedjen. Boldog volt Mária, mert a hitben élt. A Katolikus Egyház az egyedüli hirdetője ennek, s ez küldetést jelent minden hívőnek: hirdetni a Szűzanya boldogságát, hitét. Mária egyszerre volt tanítója és tanítványa Jézusnak, aki 33 éven át követte, ismerte minden lépését, gesztusát. Ezért is kötelességünk imádkozni, főként a rózsafüzért, mellyel kapcsolatban sok férfi árulást követ el, azt mondva, hogy ez inkább asszonyoknak való. Azt is mondják, hogy monoton. Így van, de életünkben, hétköznapi dolgainkban is ott van a monotonitás, s ez nem jelent rosszat! Az időt sem szabad sajnálnunk erre, mert a legtöbb, amit adhatunk, az a saját időnk.

Szentbeszéde végén Linczenbold Levente kiemelte: a Szűzanyával együtt imádkozva Isten mindig meghallgat bennünket.