Bakos Tamás diakónust pappá, Drahos Dávidot, Holló Gábort, Liga Konrádot és Maksó Pétert pedig diakónussá szentelte június 18-án az egri bazilikában Ternyák Csaba érsek. Az ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága.

Az egri érsek homiliájában először a papszentelés előtt álló Bakos Tamáshoz fordult. - Ma a papi felszentelés révén teljes jogú tagja leszel ennek a presbitériumnak, amelybe a diakónusszenteléskor már inkardinációt nyertél – mondta a Főpásztor. Ez a papi közösség pedig most befogad téged a kézrátétel ősi gesztusával. Ma bekerülsz Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe. A hatéves felkészülés és próbaidő során Jézus Krisztus egyre inkább életed középpontjába került. Megtanultad tőle, hogy a pap életében semmivel nem helyettesíthető az az időszak, amelyet magányban tölt el, amikor csendben imádkozik, mint a Mester, aki a mai evangélium szavai szerint "fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék". Jézus számára is ez az időszak volt lelke lélegzése, a töltekezés, az Atyával való együttlét ideje. A papnak is az imádság és a csend, az Istennel töltött idő adja meg azt a lelki tartást, amelyre hivatása gyakorlásához szüksége van. Innen kap erőforrást a mindennapokhoz és különösen azokra az időszakokra, amikor életének, vagy közösségének a bárkáját hányják-vetik a hullámok, amikor azt tapasztalja, hogy ellenszél fúj.

A Főpásztor rámutatott: az ellenszél, vagy az árral szemben úszás, nem miattunk, hanem az evangélium miatt van, amelyre Isten Országának törvényei érvényesek. Az akadályok és a nehézségek láttán azonban nem veszítjük el bátorságunkat, sőt azok inkább megacéloznak bennünket. Ezt követően a diákonátus rendjének felvételére készülőkhöz szólt az egri érsek. - Ne feledjétek, hogy a szolgálat, amelyre most vállalkoztok, nem szűnik meg a papságban sem – hangsúlyozta. Tartsátok mindig szem előtt: "Non ministrari, sed ministrare." "Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak". Ma is arra van szükség, hogy ez az ideál, minden diakónus és pap szolgálatát jellemezze, ez kell, hogy áthassa mindannyiunk papi életét is. Nem azért küldött ugyanis bennünket az Úr, hogy hatalmaskodjunk és zsarnokoskodjunk, hanem hogy a ránk bízottak üdvösségének szolgálatára legyünk.

Ezt követően kérte a híveket, hogy imádkozzák továbbra is hűségesen azt a papi hivatásokért szóló imádságot, amelyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. Ezt az imádságot Ternyák érsek kérésére végezzük el az egyházmegyénkben minden szentmise után, hogy Urunk küldjön nekünk új hivatásokat! A főpásztor végül köszönetet mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket.

Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. A papszentelés során, a szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszenteltet beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezét krizmával, illatos olajjal, ahogy a kiválasztottak: a királyok, a próféták és a papok esetében ez évszázadok óta szokás. Az újmisés a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatta be a szentmisét.

Az újonnan felszentelt áldozópap, Bakos Tamás a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Forrón nőtt fel. Papi jelmondata: „Lelkem szorosan átölel téged, és a jobbod szilárdan tart engem” (Zsolt 63,9).