Szent II. János Pál pápa gyakran beszélt az emlékezet megtisztításáról, a múlt sebeinek feldolgozásáról és gyógyításáról. Ebbe az irányba tett lépés lehet az ügynök-akták nyilvánosságra hozatala, ha nem leegyszerűsítő megállapításokhoz vezet, és nem egyes személyek tönkretétele a célja.

A nyilvánosságra került listán egyházhoz tartozó személyek is szerepelnek. Fontos azonban, hogy ne tévesszük szem elől az összképet. A kommunista diktatúra kiépítése során több mint 100 papot és szerzetest öltek meg, és mintegy 2000 került börtönbe vagy kényszerlakhelyre. A szerzetesrendek nagy részének működését betiltották, kb. 11.500 szerzetest tettek az utcára, az egyházi alapítású közösséget, ifjúsági mozgalmakat, kulturális egyesületeket betiltották, az egyházi iskolák nagy részét államosították. Az egyházak voltak a diktatúra kiemelt célpontjai.
A most nyilvánosságra hozott dokumentumokban szereplő egyházhoz tartozó személyek nevei mögött nagyon sokféle történet van. Voltak közöttük olyanok, akik valóban együttműködtek a pártállammal, és a közösség tagjairól és másokról bizalmas információkat juttattak el a számára. Az ő nevükben kérjük az áldozatok és hozzátartozóik bocsánatát. Voltak azonban olyanok is, akiket megkínoztak vagy megzsaroltak. Voltak olyanok, akik semmitmondó jelentéseket készítettek. És vannak a listában szereplő nevek között olyanok is, akiket csak megpróbáltak beszervezni, ők azonban nemet mondtak, de 6-os karton őróluk is készült. Ráadásul az iratok egy részét megsemmisítették, így a megmaradt iratanyag nem ad teljes képet a számunkra.
Azt is fontos világosan látni, hogy a kommunista múlt legfőbb bűnrészesei nem a beszervezett személyek, hanem a tartótisztek, a pártállam vezetői, a diktatúra aktív működtetői voltak.
A társadalmi megbékélés, a múlt sebeinek a gyógyítása csakis az igazság mentén valósulhat meg. Senkinek a tetteiről ne alkossunk elhamarkodottan véleményt, amíg nem ismerjük a történetének minden részletét. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a múlt sebeire az igazi megoldás nem a megvetés, a bosszú vagy a gyűlölet, hanem csakis a beismerés, a megbocsátás és az irgalom.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
2026. november 4.