Lillafüreden, a Palotaszállótól nem messze egy kellemes erdei séta után érkezünk el ahhoz a szabadtéri oltárhoz, amely fölött a Limpiászi feszület magasodik. A kereszt és a tábori oltár az 1920-as években épült, itt ért véget a Mária sétány. A feszület hű másolata a spanyolországi Limpiás faluban található keresztnek. Az eredeti kegyhely Lourdes-hoz hasonló, itt is gyógyulások és csodák történtek. Az 1930-as években a Bükk hegység keresztjénél tavasztól őszig minden vasárnap tartottak szentmiséket. Ez a szép hagyomány 2005-ben éledt újra, mikor az Irgalmasság vasárnapját követő hét végén az akkori minorita rend tartományfőnöke, és a Nagyboldogasszony akkori plébánosa Kalna Zsolt atya mutatott itt be szentmisét évente két alkalommal, az Isteni Irgalmasság vasárnapját követően, valamint októberben a Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Mivel Zsolt atyát a szolgálata Szegedre szólította, így egy évig nem volt mise az erdei keresztnél. E szép hagyományt ez év október 12-én Maksó Péter, a diósgyőri Mária templom káplánja folytatta.

A Limpiászi feszületnél a szentmisét Péter atya a Fatimai Szűzanya tiszteletére mutatta be. Éppen 102 évvel ezelőtt, 1917. október 13-án jelent meg utoljára a látnok gyerekeknek a Szűzanya. A gyönyörű őszi erdő ölelte oltárnál és keresztnél az Atya szentbeszédének elsődleges mondanivalója volt a Szűzanya tisztelete, amelyet leginkább a Rózsafűzér rendszeres és elmélyült imádkozásával fejezhetnek ki a Szűzanyát tisztelő és az Ő közbenjárását kérő hívő emberek. A szentmise befejező áldását követően a hívek együtt énekelték el a régi, szép Boldogasszony anyánk kezdetű szenténeket. Reméljük, hogy tavasszal újra találkozhatunk a Limpiászi feszület alatt.

Kép és szöveg:  Fojtán László