(A képre kattintva galéria nyílik!)

Advent második vasárnapján Ózdra látogatott Böjte Csaba ferences testvér. Az eseményről Bokor Péter küldött képes beszámolót, melyet az alaábbiakban közlünk.

"Hatalmas érdeklődés fogadta Böjte Csaba testvér ózdi látogatását. A Dévai Szent Ferenc nevét viselő gyermekmentő alapítványt létrehozó ferences rendi szerzetes az ózdi Ív úti templomban tartott szentmisét a híveknek. Egyházi gondolatait a közelgő ünnepek jegyében osztotta meg hallgatóságával.

Teljesen megteltek a padsorok az Ív úti Szent Kereszt Felmagasztalása Római Katolikus Templomban vasárnap délelőtt. A misét megelőzően az arlói Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjainak éneke csendült fel, majd meggyújtották az adventi koszorú reményt jelképező, második lila gyertyáját. Ezt követően Mischinger Ferenc plébános köszöntötte a híveket és a hozzájuk érkező ferences rendi szerzetest Böjte Csaba tesvért.

„Az Isten dicsősége az Ő személyén keresztül is megnyilvánul, és azok a betlehemi fények, melyeket nemsokára ünneplünk, az több mint 2000 gyermek szemében az Ő közvetítése által fel tud ragyogni. Annak az örömnek, amit az Isten elhoz hozzánk, annak jó eszköze Csaba testvér, aki arra bátorít minket, hogy gyújtsuk majd fel szívünkben is a betlehem lángját” - fogalmazott Mischinger Ferenc, plébános.

Böjte Csaba az útra kelés és az elindulás fontosságáról szóló gondolataival vezette fel a szentmisét. A célok kitűzése az advent időszakában is meghatározó lehet, és a bűnbánat gyakorlása megmutathatja a helyes irányt. Az evangélium felolvasása után prédikációjában Böjte Csaba arról beszélt, hogyan élte meg Boldogságos Szűz Mária az advent szent ünnepét. Ő is útra kelt, hogy az életet szolgálja, és cselekedete példa lehet a ma embere számára is. Szavaival ráirányította a hívek figyelmét a pozitív életszemlélet fontosságára is.

A hegyről jön le a kicsi patak. Nekimegy a kőnek. Nagyot csobban, de nem áll ott meg! Nem mondja azt, hogy hát miért vagyok én ilyen szerencsétlen?! Ki az a hülye, aki iderakta ezt a követ? Hát, én be fogom perelni az Európai Uniónál, vagy akárhol. De nem áll meg. Egyet csobban és megy előtte, fölötte, tovább, végzi a dolgát. Miért ne tudnánk mi is ilyenek lenni??? Miért akadunk fel mindig mindenféle nehézségen? Adná az Isten, hogy tényleg Máriával járjuk az Adventi utunkat! Merjünk mi is felállni és elindulni. A lelkiismereti angyal neked is szól. Biztos int valamire, hogy menj el, valakit látogass meg! Neked is meg van a magad Erzsébeted, egészen biztos.

Nem tudunk minden problémát megoldani. Jön egy kislány, Déván, a vakáció végén. Pap bácsi hogy van az, hogy az én anyukám egész nyáron nem hívott engem meg telefonon?

Hát én most mit mondjak neki erre?

Hát, te miért vagy borzos?

Nem is vagyok borzos.

Mondom, dehogy nem!- És jól összeborzoltam. Az orrára egy kis csavar. Kifogtam , feldobtam, kifogtam, feldobtam. Megölelt, adott egy nagy puszit, és mentünk tovább.

Nem tudtam megoldani a problémáját, nem is próbáltam meg. De miért ne tudnánk jókedvvel, vidáman tovább menni nem? Hát, most mit mondjak? Anyukád egy utcanő? Vagy mit mondjak egyáltalán? Nem tudom megoldani. Nem tudom megváltoztatni az anyukáját, nem tudom hazahozni, nem tudok új világot teremteni. De ebbe a világba, amiben élünk Jókedvvel, derűvel miért ne tudnánk tovább menni? Milyen jó lenne Máriának ezt a jókedvű, vidám, természetességet meg tudnánk tanulni!

„Milyen egyszerű lenne így prédikálni, hogy gyertek testvéreim, boruljunk egymás vállára és zokogjunk, mert ezt az élet nem egy habos torta, nem fenékig tejfel, sírdogáljunk hát. Így kész is lenne a prédikáció. De nem erről szól a Szentírás, hanem arról, hogy magasztalja lelkem az én Uramat, és ujjong, énekel Mária is. Jókedvű és vidám, tele van optimizmussal. Milyen jó lenne, ha mi keresztények adventben magunkra öltenénk, a jókedv, az öröm, a vidámság ruháját” - mondta Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes.

Böjte Csaba atya elmesélte az általa létrehozott szeretetotthon történetét és példákat hozott fel saját környezetéből, amelyek tanulságát párhuzamba állította a Szentírás tartalmával. Arra buzdította továbbá a híveket, hogy tudjanak örülni, merjék felvállalni és kimutatni azt a hétköznapokban is, mert csak így lehet teljes az élet.

Köszönjük Csaba testvérnek a kedves és bátirító szavait,nagyon nagy szükség volt már az ózdi híveknek egy ilyen nagyszerű ember élőben személyes látogatására, buzdítására. Reméljük sokak újjult erővel vágnak neki a következő feladatoknak, bátran és kitartóan járva Isten útjait" - állt Bokor Péter tudósításában.