Pontosan milyen feladatot töltött be az asszisztencia tagjaként a közös szolgálatban?
Összetett feladat az asszisztencia, sok kisebb teendő van, s ennek az a lényege, hogy megteremtse a szépséget, a liturgia összhangját. Tulajdonképpen a szentmise rendezettségét adjuk meg ezzel, ami bemutatja azt, hogy a keresztény életben, hit által egy Istennek tetsző rendezettség van. A szentmiséken általában kevesebb szolgáló végez több mindent, most azonban megfordult ez a dolog, több ember, mintegy harmincan láttunk el kevesebb feladatot. Nekem az áldozati adományok felvitelénél kellett segítenem, valamint a szent edények eltisztítását végeztem. Ez háttérmunkaként is felfogható, de tudjuk, hogy minden feladat éppen ugyanolyan fontos, s ezen a vasárnapon a pápához való közelség is hasonlóan része volt valamennyi szolgálatnak. A szentmisében Jézus áll a középpontban, de a szentatya körül, mellette szolgálni igazi ajándék volt számomra.

Hogy készült erre az alkalomra és mit kapott belőle? Mennyiben volt esetleg más ez a pápai szentmise, mint amit előzőleg várt a készülődés során?
Ha a fizikai készülésre tekintek, elmondhatom, hogy több közös felkészülési alkalom is volt, ötórás próbán vettünk részt szombaton, vasárnap pedig már kora hajnalban ott voltunk a Kossuth téren. Én magam a Ferenc pápával való találkozásra készülve több róla szóló filmet is elővettem, s általában is sokat olvasom a prédikációit, ilyen módon ismerem őt. Mostanában tudatosan hangolódtam az apostoli látogatásra, arra, hogy néhány napon belül eseményről eseményre találkozhatok a szentatyával. Ez kétségkívül nagy öröm volt számomra. A 2021-es Eucharisztikus Kongresszuson már láthattam közelről Ferenc pápát, hiszen a pápamobillal éppen arra fordult, ahol mi, kispapok álltunk. Az, hogy most közösen szolgálhattunk, s a szentmisében rám osztott feladatokat egészen a pápához közel végezhettem, életre szóló élmény. A személyes találkozás akkor történt meg, amikor Ferenc pápa körbement a hívek között, ekkor kezet fogtunk és gyűrűt csókoltam neki, kifejezve a hűségemet őhozzá, egyben az egyházhoz és Jézushoz. Ez a gesztus jelképezi az egységünket is, amit ő jelenít meg a világban.
Felemelő volt átélni, hogy most néhány napra Magyarország jelenítette meg az egyház dobogó szívét, hiszen ősi keresztény mondás, hogy ahol Péter, ott az egyház. Most Péter utóda volt velünk Magyarországon, vele együtt lehettünk, bennünket látogatott meg, s nekünk hozta el az örömhírt és a keresztény élet üzenetét. Személyesen nagy hatással volt rám a beszédeinek mélysége, akár a fiatalok között a sportarénában is, ahol maradandó értéket közvetített, bátorított, személyesen szólt hozzánk. Tetszett, hogy sokszor eltért az előzetesen leírt beszédétől, megszólította a résztvevőket, sőt, többször is azt kérte: ismételjük vele együtt, hogy Isten megbocsát. Úgy vélem, azok, akik nem vallásosként, hanem inkább kíváncsi érdeklődőként, vagy akár zárkózottabban érkeztek ezekre a programokra, Ferenc pápa és a jelenlévők hite, lelkesedése megmutatta, mennyire nyitott és mennyire mai nyelvet beszél az egyház. Ez számomra is útravaló.

Egy végzős papnövendék számára, aki hamarosan megkezdheti a szolgálatát egy plébánián, mit jelent az, hogy a világ első számú egyházi vezetőjével találkozhat, közelről figyelheti a szolgálatát? Arra gondolok, láthatja a gesztusokat, személyesen tapasztalhatja esetleg a pápa lelkiségét, úgy, mint a papi hivatásra készülők közül igen kevesek.
Számomra Ferenc az a pápa, akinek a szolgálata végigkísérte az elhívásomat. Nyiladozó tinédzser, 13 éves voltam, amikor megválasztották Róma püspökének. Ahogy általános iskolai éveim végén figyeltem rá, furcsamód úgy láttam őt, mint aki nem tűnik még olyan határozottnak. Kiderült természetesen, hogy a szentatya teljesen más, mint amit én magam gondoltam róla: nagyon határozott ember és vezető, azzal együtt, hogy milyen hatalmas alázat van benne. Megható volt számomra, hogy egy idős, láb nélküli, kerekesszékes atyát látva természetes módon odament hozzá, ő csókolta meg a szolgatársa kezét, megáldotta és hosszasan beszélgetett vele. Ezek olyan gesztusok, amik megérintenek, megszólítanak mindenkit, szerintem azt is, aki nem hitben él. Egy másik példa, ami személyesen fontos volt a számomra: többen lelkesedésből egy flashmobbal készültek azon az útvonalon, ahol a pápa haladt. Ezt látva a szentatya megállította a sofőrjét, kiszállt és kezet fogott a résztvevőkkel. Ferenc pápa közel van az emberekhez, megmutatja, hogy a keresztény hitünk nem távoli dolog, élettel teli, közel van a szívünkhöz és nem egy elmélet, hanem ilyen egyszerű módon megjelenik a gyakorlatban. Megfigyeltem azt is, hogy a pápa jelenléte, betegségében is megmutatott jókedélye és aktivitása nem csak a fiataloknak, hanem az időseknek is üzen: egy erejében megfogyatkozott ember is tud hittel nagy dolgokat tenni, bemutatni Isten szeretetét.
Én magam végigkísérve, olvasva a prédikációit, tanításait, a Ferenc pápa körüli történéseket látva készülhetek a papi hivatásomra. Nagy ajándék volt számomra, amikor az Eucharisztikus Kongresszuson egy röpke pillanatra találkozhattam vele, a 2023-as szentmisét pedig úgy értelmezem, hogy előre odaadományozott szentelési ajándékot kaptam a pápától, s ez a szentelésem előtt mindenképp megerősítő. Biztos vagyok benne, hogy a pápa sokak hitét megerősítette ezekben a napokban, így az enyémet is.

A Kossuth téri szentmise üzenete, élménye eredményezett-e valamilyen változást a szolgálatában, gondolkodásában?
Ez a nap a hivatások vasárnapja volt, ilyenkor hagyomány, hogy minden szemináriumból kimennek a kispapok a különböző plébániákra tanúságot tenni az elhívásukról. Ha így nézem, akkor ez most a legkülönlegesebb lelkipásztori hétvége volt: maga a pápa jött el meglátogatni minket. Izgalommal töltött el a vasárnapi alkalom, nem tagadom, hogy egyfajta merevség is megjelent bennem a pápa iránti tisztelet miatt, de alapvetően ez is segített a szolgálatra koncentrálnom. Az is igaz ugyanakkor, hogy egy ilyen különleges szentmisén az ember el-elkalandozik néhány pillanatra, hiszen megérinti a szentatyával közös szolgálat. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy többször elolvasom még ezeket a szentbeszédeket, amelyekben mindig tetszett, hogy a pápa az egyszerűségembereként egyszerű szavakkal, teológiai és filozófiai magaslatok nélkül fogalmaz meg válaszokat az emberek hétköznapi problémáira. A papi hivatásra készülő embert megérinti, kicsit talán meg is rendíti, hogy az apostoli jogfolytonosság igazsága által Jézus csodáinak, feltámadásának tanúihoz kapcsolódhatunk, amikor a szentatyát hallgatjuk. Tisztelettel, alázattal tölt el mindez, ugyanakkor egy hatalmas, örömteli ajándék, hogy én magam személyesen találkozhatok Péter apostol utódjával, Krisztus földi helytartójával.

Ternyák Csaba egri érsekkel a pápai szentmise előtt

Ha már az örömnél tartunk, a kispapok életét, közösségi média megosztásait látva jól tudható, hogy nem áll távol a jókedv azoktól, akik a papi hivatásra készülnek. A szentmisén túli pápai találkozást is sikerült valahogy megörökíteni egy-egy telefonos fotóval, videóval, s ha igen, mit jelentenek ezek a felvételek?
Az egyházi szolgálat nem áhítatosságról szól és nem idegen tőle az élet. Nagyon fontos a jókedv, a szórakozás, az öröm és fontosak az emlékképek is. Ugyanakkor egy ilyen napon az is alapvető, hogy a szentatyának és az alkalomnak is megadjuk a tiszteletet. Ebben sokat segít az, hogy a Vatikán hivatalos fotósai mindent megörökítettek, így a mi kézfogásunkat is, s ezeket a képeket elérhetővé teszik majd számunkra. Természetesen dokumentáltuk mindazt, amit lehetett, volt is erre alkalmunk, de gondoljunk csak bele: ezek olyan pillanatok, amiket át kell élni! Átélni pedig több, mint egy közös fotó. A képek segítenek majd visszaemlékezni, és ilyen értelemben az internet és a mobilos világ is lehet igazán értékadó, örömhírrel, az egyház üzenetével és örök értékkel megtöltött világ. Személyesen az én számomra is fontos, hogy lesz egy közös fotóm a szentatyával való találkozásomról, ám az esemény üzenetének értéke sokkal több: ezt az érzést egész életemben elviszem magammal, s nem csak egy fájl lesz a telefonomon.

Szöveg: Zentai László
Fotók: Facebook