(A képre kattintva galéria nyílik!)

Urunk Jordán folyóban való megkeresztelkedésének napján, január 7-én, Ternyák Csaba egri érsek a papi hivatás szentségében részesítette Liga Konrád diakónust a mezőkövesdi Szent László templomban. Ternyák Csaba érsek szentbeszédében hangsúlyozta, nem csak a szentelendő pap, hanem a püspök életében is nagy ünnep a papszentelés. Úgy tekintek rátok paptestvéreim, mint segítő támaszra az üdvösség nagy művének szolgálatában – mondta.

A főpásztor úgy fogalmazott: adná Isten, hogy a Matyóföld, melynek vallásossága ma is mély hitről és Isten iránti szeretetről tanúskodik, ismét adna bőségesen hivatásokat az Egyháznak. Ehhez megújulásra, új lelkesedésre, a hivatások megbecsülésének új kultúrájára van szükség, ahol a családok és a közösségek egyaránt kitüntetésnek tekintik, ha körükből valaki Isten és az Egyház szolgálatára kap meghívást.

Nagy bizalommal és reménnyel tekintek lelkipásztori szolgálatod elé – fordult személyes hangvételű mondataiban Liga Konrádhoz a Ternyák érsek, majd így folytatta – megértetted hogy a mai nap nem valaminek a beteljesedése hanem egy életre szóló kaland kezdete, amelyre Jézus Krisztus hívott téged. Ne csak a nyájhoz tartozókra legyen gondod hanem az istenkeresőkre is – hangzott a főpásztori intelem.

Hosszú út volt az életemben, nem volt egyszerű a hitre térnem – nyilatkozta Liga Konrád a szertartás után. Most, a szentelés alatt  is megfogalmazódott bennem a hála és az öröm, ami elkísért és mély lelki béke és boldogság jár át. Azzal, hogy a papi rendbe kerültem, a küldetésemhez több eszközt kaptam: gyóntathatok, szentmisét mutathatok be, s ez erősít engem és a híveket is. Hozzátette: tüzet és lángot szeretnék adni az elesett embereknek.

Liga Konrád 1992. július 27-én született Egerben. Mezőszemerén nőtt fel, középiskolai, majd később teológiai tanulmányait Egerben végezte. Így vall önmagáról és hivatásáról:

"Liga Konrádnak hívnak, 1992. július 27-én születtem Egerben. Mezőszemerén lakom, itt végeztem el az általános iskolát, majd Egerben folytattam tanulmányaimat a Kossuth Zsuzsa egészségügyi gimnáziumban. Nem volt egyszerű igent mondanom Jézusnak és a hívószavát is későn hallottam meg.

Egyszerű családból származom, szüleim egyszülött gyermekeként. A hittel általános iskola felső tagozatáig nem volt kapcsolatom. A változás akkor következett be életemben, amikor az akkori hitoktatóm meghívott hittanórára. Ott megérintett egy baráti légkör, amely körülvett, ennek okán elkezdtem látogatni az órákat. Az egyik ilyen órán nagyon szíven talált egy mondat: „Ő már előbb szeretett”. Ez akkor még számomra megmagyarázhatatlan volt, nem értettem mi ez az érzés. Annyit tudtam, hogy közeledni akarok e felé a Szeretet felé. De hogyan? Még meg sem voltam keresztelve. Féltem és zavart ez a helyzet, de az akkori káplán atya és egy számomra kedves plébános sokat segített ebben a helyzetben. Elindítottak, mára már látom, hogy a hit és az istenkapcsolat útján. Így tizenhét évesen részesülhettem a beavató szentségekben. Hosszas vívódás és sok lelki beszélgetés után rádöbbentem arra, hogy szolgálni akarom ezt a Szeretetet és az Övé akarok lenni. Beadtam jelentkezésemet az egri szemináriumba, ahol elkezdhettem formálódni és alakulni arra a hivatásra, melyet Istentől kaptam.

2016-ban Érsek atya diakónussá szentelt, majd Jászberénybe helyezett diakónusi gyakorlatra. Az éves diakónusi szolgálat után nem lettem azonnal áldozópap, mert valamit még Istennek akartam adni a szentelésem előtt. Visszatekintve az elmúlt időszakra, hálás vagyok, mert fejlődhettem az önismeretben és erősödhettem hitemben. Így még inkább oda tudom adni magam annak, aki meghívott, hogy az Ő tanítványa legyek.

Kérem a kedves testvéreket, hogy imáikkal kísérjenek utamon, hogy méltón őrizhessem a papságban azt, amit a jelmondatom magában foglal: „Megtaláltam, akit szeret a lelkem, belekapaszkodtam, és nem engedem el.” (Én 3,4)"

Fotó: Kovács Mátyás/Facebook