Rendhagyó szentmise a Limpiás-i keresztnél

 

Lillafüred hangulatos sétákra invitáló parkjaitól nem messze, rövid erdei ösvényen közelíthetjük meg azt a tisztást, amelynek egyik oldalában 100 évvel ezelőtt szabadtéri oltárt építettek elődeink. Ezen oltár fölött magasodik az ég felé mutatva az a kereszt a korpusszal, amely a spanyolországi Limpiász nevű faluban található. Lurdes-hez hasonlóan a spanyol kegyhelyen is hasonló, csodás gyógyulások történtek. A Bükknek ezen a szabadtéren lévő oltáránál az 1930-as években minden vasárnap tartottak szentmisét. Hosszú idő után Kalna Zsolt, a miskolci Nagyboldogasszony templom egykori plébánosa folytatta a hagyományt. Évente kétszer, tavasszal az Isteni Irgalmasság vasárnapját követően, valamint októberben a Magyarok Nagyasszonya ünnepén mutatott be szentmisét itt a szabadtéri oltár és a fölé magasodó feszület előtt.

Az idén október 10-én délután négy órakor szép ősz időben gyülekeztek a hívek a tisztáson, hogy részt vegyenek azon a szentmisén, amelyet Marosi Balázs, a diósgyőri Mária templom fiatal káplánja (akit az idén szenteltek pappá Egerben) mondott. A szentmise rendhagyónak mondható volt, mert az áldozatbemutatás a szép, régi terméskövekből épített oltáron, a régi hagyományokhoz híven történt. A teljes liturgiát Balázs atya irányította, a hívek buzgón kapcsolódtak be az énekekbe, és a liturgia szövegének mondásába. Az Atya szentbeszédében megemlítette, hogy ez a hely azért is felemelő, mert Jézus keresztje gondolatilag szorosan összeköthető a sétányon pár méterre lejjebb lévő, Mária emlékhellyel a Patrona Hungariae-val. Szólt arról a szomorú tényről, hogy a fiatalok és a fiatal felnőttek nagy többségének életéből hiányzik a hit, a lelkiség, melynél fontosabbnak tartják azt az ókori életfelfogást, hogy „kenyeret és cirkuszt a népnek”, tehát mindennél fontosabb a „buli” és a „jóllakás”. A lelki táplálék igénye háttérbe szorult. Ennek is eredménye, hogy világ-és Európa szerte keresztény templomokat zárnak be.

Imádkozzunk azért, hogy a keresztény erkölcs és értékrend fennmaradjon, és legyenek e tanoknak elhivatott hirdetői, minél több lelkipásztor.

Kép és szöveg: Fojtán László