Szentmisét mutattak be az egri Bazilikában az egyházmegye elhunyt lelkipásztoraiért november 2-án. Ternyák Csaba egri érsek úgy fogalmazott: Nagypéntekben van valami, ami hasonló Halottak Napjához. Jézus Krisztus kereszthalálára is úgy emlékezünk, mint saját halottainkra. A főpásztor kispapi élményét idézve elmondta: egy kis faluban járt, Kunszigeten, ahol a hívek Húsvét hajnalban körbejárják imádkozva, énekelve a falut. Csodálatos volt látni, hogy az emberek hirdették a feltámadást. A körmenet végén a temetőben gyertyát gyújtottak, kifejezve, hogy Nagypénteken sem a halálé az utolsó szó, s halottaink számára sem, mert őket is meghívja az Úr az örök életre.

Az elhunyt főpásztoroknak hálásak vagyunk, hogy mindent megtettek azért, hogy a következő nemzedékeknek továbbadják a feltámadás és az evangélium örömhírét. A főpásztor Czapik Gyula alakját idézve elmondta: elődje 1956 áprilisában hunyt el, hosszú szenvedés után.

Nyomdász édesapja hivatását követte elsőként, majd az írás felé fordult, nagyon termékeny író volt. Gondja volt a katolikus sajtó fejlesztésére, védelmére, mert felismerte ennek jelentőségét. 1943-ban, a háborús években került Egerbe, s küzdött a kommunista diktatúrával. Rá hárult a feladat, hogy a magyar egyház nevében tárgyaljon a kormánnyal. Az államhatalom célja az egyház gyengítése, megosztása volt. Egyházhűségnek és a pápahűségnek számos alkalommal adta tanújelét, ezt egy freskó is mutatja a Bazilikában. Imádkoznunk kell ezért az elődökért, akik híveiket hűséggel vezették Krisztus útján.