A barkák megáldásával vette kezdetét a Virágvasárnapi szertartás Egerben, a székesegyház előtti téren. A papság, és az ünneplő hívek ezután a jeruzsálemi bevonulást jelképezvén a Bazilika épületébe vonultak, ahol Szabó József atya vezetésével, Urbán Péter karnagy, és a kispapok közreműködésével felcsendültek a Krisztus szenvedéstörténetét felidéző passió dallamai.

A szentmisét bemutató Ternyák Csaba érsek szentbeszédében úgy foglamazott, bár a szenvedéstörténetet mindannyian jól ismerjük, mégis újra és újra megdöbbent bennünket, hogy a mi Urunk ezt a sok szenvedést értünk viselte.

„Mindig más és már részlet ragad meg bennünket. Olykor örömmel, máskor szégyenkezve azt fedezzük fel hogy egyik vagy a másik szereplőhöz mi is hasonlítunk. És ugyanakkor azt is felfedezzük hogy ebben a történetben ott van Jézus Krisztus élete, födi élete utolsó napjainak a drámája, és ott van az ember tragédiája. Ott van a mi tragédiánk is. az életben, bármelyikünk életében, előbb-utóbb eljöhet a szenvedéseknek az ideje.  Fontos hogy képesek legyünk erre felkészülni, hogy elég erősek legyünk, hogy elviseljük ha elárulnak, ha megcsalnak bennünket. Noha az Isten gyakran hallgat, gyakran nem akkor és nem úgy válaszol ahogy mi azt várnánk. Tudnunk kell, hogy mindig mellettünk van" – mutatott rá a főpásztor, hozzátéve: Jézust sem hagyta magára, és bár a nagyhét során a passió a kereszthalállal zárul, Isten igazi válasza ezután következik majd a feltámadásban.

A szentmise részeként azok a katekumenek, akik húsvétkor részesülnek majd a beavatott szentségekben, a hívő közösség előtt megerősítették az egyházhoz való tartozást kifejező szándékukat.

Mentés