A népi vallásosság és hitélet egyházmegyei vonatkozásairól tartottak tudományos konferenciát az Egri Érseki Palotában. A szakmai értekezésen a zarándoklatokról, kegyhelyekről, a vallási élet sajátosságairól tartottak előadásokat.

(A képre kattintva galéria nyílik!)

A vallásosság és a hit kérdését gyakran külön kezelik tudományos munkákban – mondta el köszöntőjében Ternyák Csaba egri érsek. A főpásztor hozzátette: ez arra vezethető vissza, hogy sokan tartják magukat hívőnek, míg vallásukat nem gyakorolják, s létezik olyan, babonára hajló vallásosság, ami nélkülözi a hitet, Istent. A népi vallásosság az evangelizáció fontos tényezője, a népi archaikus imádságok például olyan értéket képviselnek, mely a nemzeti önazonosságnak is fontos eleme.

Emellett sokszor a bajban is segít a népi vallásosság, elég, ha Japánra gondolunk, ahol a hívek – lelkipásztor híján – továbbra is élték a hitéletet, keresztelték gyermekeiket.

A konferencián dr. Csizmadia István  a zarándoklatok liturgikus hátterét ismertette, elmondta, vannak olyan helyek, ahol az isteni kegyelem még intenzívebben megtapasztalható, de ez nem azonos a hiedelmekben szereplő mágikus helyszínekkel. A zarándokok megáldásának, körmeneti kíséretének egri hagyományairól is hallhatott a konferencia közönsége.

A máriapócsi kegyhely szerepe különleges a magyarság és a Kárpát-medence hitéletében – derült ki a Dr. Janka György tanszékvezető  előadásából.

Dr. Tengely Adrienn  a XIX. század vallási életének problémáit elemezte, kiemelve, a felsőbb rétegek elvallástalanodása szakadékot nyitott az alsóbb néprétegek felé, így mindkét irányba túlzásokat lehetett megtapasztalni: a túlbuzgóságot és a teljes tagadást.

A konferencián előadások hangzottak el a vallásos társulatok tevékenységéről, a bűnperek vallási sajátosságairól, a vallásosság és a népviselet kapcsolatáról, a Boldogasszony-évről és a Szent Orbán-kultusz tokaji kialakulásáról.