40 napja Urunk születésének örömünnepét ültük, ma pedig arra emlékezünk, hogy szülei bemutatták a templomban. Látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, valójában azonban hívő népével találkozott – mondta a főpásztor a szertartás elején. Megköszönte a jelenlévőknek, hogy elfogadták a meghívást, hogy közösen adhatnak hálát és imádkozhatnak hivatásokért. Minden egyes szerzetesrend más és más karizmát,  a Szentlélek más és  más ajándékát hordozza, ezek mind nagy kincsei az egyháznak.

A szentbeszédet Vitális Gábor szalézi szerzetes, a Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány tartományfőnöke  mondta. Tanításában felidézte a képet, ahogy a szent család megy a jeruzsálemi templomba, azért, hogy kimondják  az élet ajándék, az élet Istentől kapott titok, amelyért köszönet jár. S nem helyezik magukat a törvény fölé, bár megtapasztalták a gyermekben az isteni misztériumot. És Jézus, Isten fia aláveti magát az emberi hagyományoknak, nem kívülről akarja átalakítani a világot, hanem belülről akarja azt jobbá tenni.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az egyház egy mély találkozást ünnepel. Egy gyermeket hoznak a templomba, akiben Isten szeretete végérvényesen testet ölt. Jézus még itt nem tanít, nem cselekszik, nem szólal meg, mások cselekszenek helyette. A szavak helyett mégis ez a néma jelenléte sokkal beszédesebb. És itt kapcsolódik össze a mai ünnep a megszentelt élet nagyon mély titkával. A megszentelt élet ugyanis nem elsősorban szerep vagy funkció az egyházban. A figyelmet önmaga helyett Krisztusra irányítja. Vitális Gábor elmondta még: az evangélium két mellékszereplője, Simeon és Anna története figyelmeztet, figyelmeztetés és meghívás egyszerre. A kegyelem ideje nem halasztható. A Messiás felismerése nem a rendkívüli pillanatnak a jutalma, hanem sokkal inkább a hűséges jelenlété, a mindennapi jelenlété. Jézus nem sugároz látható fényt, Simeon mégis lát: fény a szívében gyullad fel, erre a látásra kap meghívást a megszentelt életet élő ember.

A rendalapító Don Bosco életében ez a látás egy nagyon konkrét formát öltött. Amikor először találkozik azzal a fiatallal, aki a sekrestyéből ki akarnak dobni, Garelli Bertalannal, nem egy rendetlen, vallást nem ismerő fiút lát, hanem egy meghívást vesz észre. Valakit, akiben ott rejlik az Isten terve. Ez a fajta belső látás ma is kihívás mindannyiunknak, hiszen olyan világban élünk, amely a látható teljesítményt méri, a megszentelt élet azonban egészen más logikát követ. Csupán csak jel akar lenni és maradni. A szerzetesség jellé válik, amikor türelmes kíséréssé formálódik, amikor nem siet, nem sürget másokat, hanem megmarad a másik mellett a bizonytalanság a kétség idején.  A szerzetesség jellé válik, amikor őrzi azt a bizonyos pislákoló mécsbelet. A megszentelt élet hivatása az, hogy ezt a vágyat ne elnyomja, hanem irányt adjon neki. Ne csak beszéljen Krisztusról, hanem engedje, hogy rajta keresztül láthatóvá váljék másoknak.

„Ne féljünk attól, hogy Krisztus világossága megvilágítja lelkünk legmélyebb, legsötétebb zugait is. Ez a világosság nem más, mint az életszentségnek az útja. A remény és a világosság élő jövőjéé, amelyet Krisztus bízott ránk, csak mi hűségesen adjuk tovább és irányítsuk a tekintetet őrá” – zárta tanítását a tartományfőnök.

Bérczessy András

kép: Szent István Televízió - Federics Róbert