Lehet, hogy ez minden pap álma, hogy abban a templomban aranymisézzen, amelyet ő maga épített? Mándy Zoltán atya október 6-án, stílusosan az Idősek világnapján tartotta aranymiséjét az Avas-déli Isteni Ige Templomban. 

Mándy Zoltán atya 1988-ban Dr. Seregély István egri érsektől kapta a megbízatást, hogy templomot és egyházi gimnáziumot építsen az Avason. Négy felekezet képviselői, római katolikusok, görögkatolikusok, evangélikusok és reformátusok közös, ökumenikus templomaként lett megálmodva, az Isteni Ige temploma. Ezért is választották az Isteni Ige titulust, amely mind a négy felekezet szívéhez közel áll. Sajnos, anyagi nehézségek miatt a református és az evangélikus közösségek mégsem tudtak részt venni az építkezésben, így ma a templomban az avasi római katolikusok és görögkatolikusok járnak. Az ökumenizmus a gimnázium diákjain keresztül mégiscsak megvalósul, hiszen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda diákjainak egy jelentős százaléka református és evangélikus családokból érkezik. 

Mándy atya 25 évvel ezelőtt az akkori plébános, P. Csókay Károly SJ meghívására az ezüstmiséjét is ebben a templomban celebrálta. 

András Attila SJ a magyarországi jezsuiták tartományfőnöke levélben köszöntötte az aranymisés papot, melyben méltatta áldozatos munkáját és odaadását, hiszen Zoltán atya a Gondviselésbe vetett nagy hittel, fáradhatatlan elkötelezettséggel és rendíthetetlen kitartással járult hozzá mind a templom, mind a plébánia és az új gimnázium létrehozásához.A levelet Koronkai Zoltán SJ, a rend szóciusa, az Isteni Ige templom újonnan kinevezett plébánosa olvasta fel.

Szentbeszédében Mándy Zoltán atya elmesélte szolgálatának történetét, felidézte, milyen csodálatos módon épült fel a templom, bár elsőre lehetetlennek tűnt, hogy összejöjjön az építkezéshez szükséges anyagi fedezet. “Amikor megérkeztek az első árajánlatok, nagyon összeszorult a gyomrom, de éppen, mivel a feladat teljesen lehetetlennek tűnt, Isten igéjében bíztam: “Ha csak isten nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők”.

Csodáltam a hívek nagylelkűségét, voltak kisnyugdíjasok, akik fogalmam sincs, hogyan, de több százezer forinttal támogatták az építkezést, volt egy házaspár, akik két évig lemondtak a kávéról, és az így összegyűlt pénzt adták bele az építkezésbe. Volt olyan is, aki szó szerint tizedet adott a jövedelméből.”

Egyik évben az egész ország lázba jött, mert egy rekordnagyságú, több száz millió forintos lottónyeremény vált esedékessé. Ez 30 évvel ezelőtt hatalmas összegnek számított, ma legalább egy nullát még utána kellene írni, magyarázta az atya. Több plébániai tag is vett szelvényt, megígérve, hogy ha nyernek, a hatalmas összeg felét vagy valahányad részét a templomépítésre fogják adni. “Végül négy ember nyerte meg, de azok nem mi voltunk” fejezte be az izgalmas történetet Zoltán atya a hívek kuncogásától kísérve.  Ám a húzás után valahonnan mégis érkezett tizenegy millió forint, és bár még a budapesti bankfiókba is elmentek nyomozni, hogy rátaláljanak a nagylelkű adakozóra, de máig nem tudja senki, hogy ki küldte.

Az atya számos esetet idézett hosszú szolgálatának idejéből, amikor megtapasztalta Isten csodálatos gondviselését. Életútjának eseményei, bátorsága, rendületlen hite és Istenre hagyatkozása inspirációul szolgálhat valamennyiünknek. P. Holczinger Ferenc SJ a gimnázium igazgatója meghívta Zoltán atyát a gimnáziumba is, mondván: “Szükségünk van Rád, és tanúságtételedre. Az eredet történetéből meríthetünk mi is erőt a mai szekularizált világban, mely kikezdi hitünket.” 

Az avasi katolikusok nagy számban jöttek el az aranymisére, még olyanok is jelen voltak, akik időközben elköltöztek és más plébániákra járnak. Egy hölgy, aki évtizedek óta nem találkozott az atyával, kijelentette: “Teljesen máshogy néz ki, mint húsz évvel ezelőtt, de az ő erős hangját azonnal  felismertem.” A kápolna oltárképe melletti domborművön látható fiatalos, kissé pufók arcú Szent Márk evangélistát annak idején Mándy atyáról mintázta a művész, de arra a fiatal arcra már csak az idősebbek emlékeznek. 

A mai, 50 éves jubileumát ünneplő, hófehér hajú, szakállas Mándy atya a Mindszenti templom nyugalmazott plébánosaként szolgál. Aranymiséjére két szentírási idézetet választott, az elsőt életútja összefoglalásaként “Megismertük a szeretetet, melyet isten oltott belénk, és hittünk benne. (1 Ján. 4,6), a másodikat idős korára, erőt adó imádságként: “Maradj velünk Urunk, mert már esteledik.” (Lk 24,29).

Az atya a szentmise után aranymisés áldásban részesítette a híveket, imakártyákat osztott szét a hívek között és örömmel beszélgetett a régi ismerősökkel. 

A jezsuita tartományfőnök levele:

 Tisztelt Mándy Zoltán atya!

Engedje meg, hogy köszönetet mondjak a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium nevében mindazért az áldozatos munkáért és odaadásért, amelyet az elmúlt évtizedekben a miskolci jezsuita misszió és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium megalapításáért és fejlődéséért végzett. Ön a Gondviselésbe vetett nagy hittel, fáradhatatlan elkötelezettséggel és rendíthetetlen kitartással járult hozzá mind a templom, mind a plébánia és az új gimnázium létrehozásához.

Az Ón irányítása alatt a miskolci Avas déli lakótelepen nemcsak egy új plébánia és templom épült fel, hanem egy olyan közösség is született, amelyben a hit, a szeretet és az összefogás erőteljesen jelen van. Munkásságának köszönhetően felépült a templom, mely mára a város lelki életének egyik meghatározó színtere lett.

Nem feledhetjük az Ön szerepét az új gimnázium megalapításában sem. Az a hittel és elkötelezettséggel végzett szervező munka, amelyet a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium létrehozása során végzett, példaértékú és inspiráló mindenki számára. Ön nemcsak egyházi felelősként támogatta az építkezést, hanem a gimnázium tanári karának megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. A tanulmányi kirándulások megszervezése és az együttműködés kialakítása a magyarországi és külföldi katolikus gimnáziumokkal, köztük jezsuita iskolákkal, mind azt bizonyítják, hogy elhivatottságával és szakértelmével alapozta meg a gimnázium jövojet.

Templomunkban tartott aranymiséje alkalmából szeretnénk kifejezni hálánkat és elismerésünket mindazért a szolgálatért, amit az egyház, a közösség és a jezsuita misszió érdekében végzett.

Az Ön példája számunkra mindig emlékeztetni fog minket a hit erejére és az elkötelezettségre, amely áthatja mindennapi munkánkat. Kívánom, hogy a Jóisten áldása továbbra is kísérje életét és szolgálatát!

Imádsággal és őszinte tisztelettel:

Budapest, 2024. október 4.

P. András Attila SJ

Tartományfőnök

forrás:

https://jezsu.hu