Miskolcon, a belvárosi református templomban tartották a 2023. évi ökumenikus imahét záró programját.

A közös szertartás kezdetén Meleg Attila lelkész üdvözölte  a jelenlévőket, s hálát adott Istennek, hogy összegyűltek Isten nevében. Köszöntötte Ternyák Csaba egri érseket, Orosz Atanáz görögkatolikus püspököt, Pásztor Dániel református püspököt, Csomós József református püspököt, Lakner Pál evangélikus püspököt, Juhász Ferenc plébánost, helynököt, Budai Barna evangélikus esperest, Szalkai József plébánost, Hangó István avasi református lelkipásztort, Hangóné Birta Melinda avasi református lelkipásztort, Sándorné Povazsanyec Gyöngyi evangélikus lelkipásztort, Sándor Frigyes evangélikus lelkipásztort, Almási Ferenc tetemvári evangélikus lelkipásztort, Kovács Zoltán metodista lelkipásztort, Bodáné Falucskai Ilona belvárosi református lelkipásztort, Béres-Csögör Orsolya belvárosi református lelkipásztort, Kocsis Sándor tetemvári református lelkipásztort, Péter Vilmos mindszenti káplánt, Thiago Jackson Pinheiro Costa mindszenti káplánt, Domonkosné Fazekas Hajnalka lelkipásztort, a püspöki hivatal székházi igazgatóját, Sebján Farkas Zsolt baptista lelkipásztort, Gecse Attila református korházlelkészt, Tóth István Martin-kertvárosi plébánost, Sedon László hejőcsabai plébánost és Czapkó Mihály érseki titkárt. Továbbá a jelenlévő világi elöljárókat, civil szervezetek képviselőit és a megjelent híveket.

Ternyák érsek örömének adott hangot, hogy közösen imádkozhatnak e templomban a különböző felekezetek képviselői. Elmondta: az ökumenikus imahét mindig alkalom arra, hogy meglátogassuk egymás templomait. Hozzátette, mikor legutóbb járt itt, a miskolci belvárosi református templomban, még egészen máshogy nézett ki, s csodálatos dolog, hogy most megújulva láthatja. Ezen alkalmakon lehetőség van arra, hogy egymást meghallgassuk. Az emberiség történelmén végighúzódik az igazságtalanság botránya, ami a keresztények megosztottsága mellett a második nagy botránykő: míg egyesek szegények, elnyomottak, addig mások hatalmaskodnak és dőzsölnek.

Ökumenikus imahetünk vezérmotívuma az Ézsaiás prófétánál található felhívás:  „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek igazságra. Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot.” (Ézs 1,18)

A próféta keményen ostorozza a visszásságokat,  a képmutatást, s nekünk is, a mi nemzedékünknek is vannak feladatai behoznivalói e téren. A rasszizmus megnyilvánulásai, a háború kihívásai, a menekültek helyzete, az erőszakos cselekmények elharapódzása, mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy imahetünk fő témája a világban tapasztalható igazságtalanság, mint a legnagyobb botrány, jelen van a mi körünkben is.

Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a jog elválik az igazságtól, sőt, még az is előfordul, hogy kifejezetten ellene fordul, s ekkor kezdődnek az igazi bajok. A modern társadalmakban ilyenkor megszületik egy új jogszabály, amelynek az lenne a rendeltetése, hogy helyreállítsa a megsértett igazságot. Gyakran viszont a megoldások új problémákat generálnak, sőt a legrosszabb esetben még növelik is az igazságtalanságot. Mivel bajaink egyre csak szaporodnak, gyakran átszövi a híradásokat a kétség és a bizonytalanság. A háború és igazságtalanság témája mellett a túlnépesedés, a felmelegedés, a környezeti, energetikai és migrációs válság témáját állandóan napirenden tartják. Felmerülhet bennünk a kérdés: egyáltalán van-e remény az emberiség számára? A Szentírásból tudhatjuk, hogy ami lehetetlen az embernek, azt Isten véghezviszi.

Mi a bajainkra mindig Istennél és Istennel keressük a választ. Képesek vagyunk tanulni Jóbtól, aki a próbatételek okozta szenvedésben is hűséges maradt Istenhez és a csapásokban, a nincstelenségben tapasztalta meg a remény erejét. Ternyák érsek felidézte a közelmúltban elhunyt XVI. Benedek pápa Spae Salvi című enciklikáját, melyben a bibliai hit és a remény témájáról szól.  Leírja, a hit és a remény szavak különböző helyeken fölcserélhetőnek is látszanak.

Az igazságtalanságok megtapasztalása sok embert elkeseredetté tesz, másokat lázadásra késztet, az ember a reményből él. Reméljük, hogy vége lesz a háborúnak, reméljük, hogy csökken az infláció, reméljük, hogy sikerül az érettségi vizsga, vagy az egyetemi felvételi, remélhetjük, hogy jó állást kapunk, vagy sikerül befejeznünk valamit, amit elkezdtünk, de ezek a mindennapi remények nem tölthetik ki teljesen az ember életét. Jön az a másik remény, az a nagy remény, amely kielégíthet bennünket, amelynek felül kell múlnia az összes többi apró reményünket. Ez a nagy remény pedig csak Isten lehet. Akinek reménye van, az másként él, az új életet kapott ajándékba. S nekünk keresztényeknek soha nem szabad csak ezt kérdeznünk, hogyan menekülhetek meg én, hanem azt, mit tehetek azért, hogy mások is üdvözüljenek és másoknak is fölkeljen a remény csillaga.

Mert hisszük, hogy akkor teszünk a legtöbbet a saját üdvösségünkért is – zárta tanítását Ternyák Csaba egri érsek.