A főegyházmegyei találkozón áldotta meg Ternyák Csaba egri érsek a bazilika felújított épületét.

A szentmise előtt Ficzek László általános helynök, az Érseki Vagyonkezelő Központ igazgatója mutatta be a beruházást, szólt a nagyszabású munka előkészítéséről és a kivitelezés részleteiről.

Ternyák érsek a szentmise kezdetén úgy fogalmazott: 5 év intenzív és gondos munka után hálát adunk, hogy  a gondviselő Isten segítségével megújulhatott a székesegyház, s Isten áldását kérhetjük az elvégzett munkára.

Felidézte, januári újévi körlevelében az épület homlokzatán olvasható felirattal  - „Venite Adoremus Dominum – Jöjjetek, áldjuk az Urat!” hívta a híveket, akik nagy számmal jelentek meg az ünnepi alkalmon. A főpásztor köszöntötte  Michael Wallace Banach apostoli nunciust, a megjelent érsekeket, püspököket, papokat és szerzeteseket, a közélet vezető szereplőit, köztük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest és Lázár János építési és közlekedési minisztert.

Az érsek emlékeztetett, a török időben a várban álló székesegyház elpusztult, s a mostani bazilikát Pyrker János László vezetésével 5 év alatt építették fel, s most 5 évbe telt a felújítás. Ternyák érsek megköszönte a magyar állam anyagi segítségét, mely lehetővé tette a fejlesztést, s megköszönte a többi adakozó nagylelkűségét és a szakemberek munkáját.

Michael Wallace Banach apostoli nuncius Ferenc pápa nevében köszöntötte a jelenlévőket, s adta át apostoli áldását. Úgy fogalmazott: öröm és megtiszteltetés, hogy Szent János, Szent Mihály és a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen fogantatása tiszteletére szentelt bazilikában ünnepelhetnek. Azért vagyunk itt, mert Jézus Krisztus, a szegletkő barátai és követői akarunk lenni, s mert hallottuk a meghívást: „Jöjjetek, áldjuk az Urat!”. Isten áldását kérte az érsekre, papjaira és az Egri Főegyházmegye hívő közösségére.

A nuncius köszöntője után a főpásztor áldást mondott, s meghintette szentelt vízzel a bazilika falait.

Szentbeszédében Szent Mihály közelgő ünnepe kapcsán a Gonosszal vívott harcról, s az angyalokról elmélkedett. A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

„Kedves Testvérek!

Holnap lesz Szent Mihály főangyal ünnepe, székesegyházunk búcsú napja. Háborúktól, feszültségekről és különféle csapásoktól terhelt korunkban megtapasztaljuk a világban a gonosz erők jelenlétét. Amikor ma Szent Mihály főangyal pártfogásába ajánljuk magunkat, azért imádkozunk, hogy védelmezze Isten Egyházát és minket is, akik oltalmáért esedezünk. Éppen emiatt választottuk egyházmegyei találkozónk számára és a bazilikánk megáldására az ő ünnepét.

          Kedves Testvérek! Minden vasárnap, amikor a szentmisén elimádkozzuk a hitvallást, megvalljuk, hogy hiszünk az egy Istenben, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hitvallásunkban mennyről és földről, a látható és a láthatatlan világról van szó. A föld, és minden, ami a világban látható az az emberek világa, míg a menny az Isten, az angyalok és a többi szellemi teremtmények világa. Hitvallásunk szavai arra utalnak, hogy minden, ami létezik, az egész teremtés Isten műve, aki mindezt a semmiből alkotta meg. Ma, Szent Mihály főangyal ünnepén ennek a két világnak a kapcsolatára, egymás elleni küzdelmére, a láthatatlan világ erejére és annak végső győzelmére emlékeztünk, amikor ennek a templomnak, a felújítás utáni megáldását végeztük el a szentmise elején, amellyel ezt a helyet újra Istennek szenteltük.

A bazilika homlokzatán látható felirat arra hív, hogy jöjjünk be ebbe az épületbe, imádkozzunk és imádjuk az Urat. Azzal, hogy ez Isten háza lett, ez a templom a láthatatlan világ része is lett, és közben továbbra is megmaradt kőből épült templomnak, amely része a látható világnak. Ez a két világ itt, és minden templomban összeér. Templomaink olyan szent helyek, ahol az ég és a föld különleges módon találkozik, ahol mi is könnyebben rátalálunk halhatatlan lelkünkre. A szakrális művészet alkotásai vesznek körül bennünket, amelyek ráirányítják figyelmünket a látható világ felett jelen lévő isteni valóságra, amely Krisztusban emberarcú lett, jóságos, értelmet és célt ad életünknek. Ez a hely a Szent megtapasztalásának, az Istennel való találkozásnak, a vallásos elmélyülésnek a helye.

          A bennünket körülvevő látható világról a pozitív tudományok előrehaladtával egyre többet tud meg az ember, mégis az az érzésünk, hogy minél többet tudunk róla, az annál több ismeretlent rejteget. A felfoghatatlan távolságokban lévő ismeretlen világok, a makrokozmosz megismerése még gyermekcipőben jár. Ugyanez elmondható a mikrokozmosz felfedezéséről is. Űrteleszkópok és különleges mikroszkópok segítségével kutatjuk a millió fényévekre lévő égitesteket, és az anyagvilág legapróbb részecskéit és törvényszerűségeit. Minél távolabbra és minél mélyebbre hatolunk az anyagvilág titkaiban, annál inkább felismerjük, hogy tudásunk mennyire töredékes. Tudósaink arról vallanak, hogy minél többet tudnak, annál több megválaszolásra váró kérdéssel találkoznak.

Még ennél is több titkot tartogatnak az élővilág csodái, a növények és az állatok világa, nem is szólva rólunk emberekről, akik a teremtés koronája vagyunk. Ha az emberi kéz alkotásai, mint például ez a megújult templom, csodálattal és áhítattal tölt el bennünket, és elismeréssel adózunk a művészeknek, mennyivel inkább elámulhatunk a teremtett világ gazdagságán és szépségén. Ha értelmünket használjuk, beláthatjuk, hogy ezekből is joggal következtetünk az alkotóra, és a zsoltárossal együtt óhatatlanul megvalljuk: „Milyen nagyszerűek a te műveid Uram” (Zsolt 91).

          A felfedezésre váró látható világ mellett van azonban egy láthatatlan világ is, amelyet sem érzékszerveink, sem műszereink nem érzékelnek, amelyet egyedül csak a kinyilatkoztatás és a hit segítségével tudunk megismerni. Ez a világ az Isten világa, az angyalok, a többi szellemi lények, fejedelemségek, hatalmasságok, és az üdvözült lelkek világa. Annak felfoghatatlan mélységét, szépségét és gazdagságát egyedül csak Isten Lelkének ereje által tudjuk elképzelni, hiszen hiányoznak hozzá a fogalmaink és a szavaink. Halhatatlan lelkünk által mégis már most is részesei vagyunk annak a világnak, amely halálunk után, reményünk szerint örök otthonunk lesz. Erről írja Szent Pál apostol: „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (1Kor 2,9).

 Bár a láthatatlan világ titkaiba, az angyalok világába csak a hit segítségével tudunk betekinteni, az utóbbi évtizedekben ez a téma mégis mintha kiszorult volna teológiai értekezéseinkből és a prédikációinkból. Nagyon ritkán és keveset szólunk róla. Olykor még hívő emberek is úgy tartják, hogy nem modern dolog a mai világban angyalokról beszélni. Vannak, akik még a létüket is megkérdőjelezik. Érdekes módon azonban, miközben csökkent az angyalok létébe vetett hit, megnőtt a fantasztikus irodalom iránti kereslet, a feltételezett földönkívüli lényekkel való kapcsolat keresésére.

Eszünkbe juthat Szent Pál apostol Timóteusnak szóló intelme: „Jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.“ (2Tim 4,3-4).

          A Jelenések könyvéből vett ünnepi szentleckében arról hallottunk, ahogy Mihály és angyalai harcoltak a sárkány ellen. A sárkány és angyalai pedig védekeztek, de nem tudtak ellenállni, és nem maradt számukra hely a mennyben, ezért a földre vetették őket. Az egyházatyák úgy értelmezik ezeket a sorokat, mint annak igazolását, hogy Isten próbára tette az angyalokat és ennek során került sor a harcra. Ennek fényében értelmezték azt a harcot is, amelyet a Sátán az Egyház ellen folytat, és amely harc az idők végéig tart. Tapasztaljuk, hogy ma is dúl, mivel a Sátán azóta is jelen van és működik a világban. Ezért aktuális a Péter levél buzdítása: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben” Igaz ugyan, hogy a végső küzdelem egyszer s mindenkorra eldőlt, amikor Szűz Mária Fia széttaposta a Sátán fejét, de ő még továbbra is a sarka után leselkedik. Részleges győzelmeivel sokakat megtéveszt, és úgy állítja be azokat, mintha ő lenne a világ igazi ura. Az üdvösség elleni tusakodása a betegségekben, háborúkban és viszályokban, az egyház szándékos lejáratásában nyilvánul meg leginkább.

Ebben a küzdelemben bizalommal számíthatunk Isten angyalaira. Segítségükkel bensőséges kötelék fűzi össze a földi világot az égivel. Ez a kötelék különösen is nyilvánvaló a liturgiában. Az angyalok és arkangyalok örök istentiszteletet tartanak az Úr színe előtt, és az Egyház liturgiája az ő ünnepükbe kapcsolódik be, azzal egyesül minden szentmisében, amikor így imádkozzuk: „az angyali seregek őáltala mondanak neked áldást, és téged imádva mi is lelkesen hozzájuk társulunk, velük együtt dicsérünk téged”.

 Végezetül kedves Testvérek! Ez a mai ünnep erősítsen meg bennünket abban a hitben, hogy mi Isten élő egyházának, a nem kőből épült templomnak vagyunk élő kövei. Hisszük, hogy Isten angyalai lelki és szellemi küzdelmeinkben mellettünk állnak és oltalmaznak bennünket, akik testi mivoltunkban a látható világ polgárai vagyunk, de halhatatlan lelkünk és Jézus Krisztustól kapott istengyermeki méltóságunk által meghívást kaptunk arra, hogy a láthatatlan világnak a polgárai legyünk. Amen!”

 Bérczessy András

kép: Lénárt Márton