(A képre kattintva galéria nyílik!)

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat harmadik, szombati napján a Férfisátor Egyesület tagjai tartottak előadást.

Délután Vízi János egyházmegyei ifjúsági referens gondolatait hallgatták meg a résztvevők.

Ezután a fiatalokat műhely és kiscsoportos beszélgetés várta.

Kora este az egri Don Bosco nővérek oratóriuma lépett fel, akik Szent Mazzarello Mária életéről adtak elő egy musicalt. Az esti szentmisét Varga Béla ezüstmisés atya celebrálta. Homíliájában felidézte, 25 éves papi szolgálatához hogyan kapcsolódott az Egerszalóki Találkozó és mit jelent számára a „Szalóki erőmű”.

A szentbeszéd elején vissza ugrott az időben egészen kispapsága kezdetéig, az 1993-as hittan táborig, ahová Árvai Ferenc atya vitte el őket, és megemlékezett Seregély István egri érsekről, akinek főpásztorsága idején megkezdte a kispapi éveket. Az egerszalóki ifjúsághoz 1995-ben csatlakozott először. Megmagyarázhatatlan mi tartja itt az embert - fogalmazott, hiszen Kerényi Lajos atya szavait idézve ez nem üdülés, nem napsütkérezés! Szalók egy olyan forrás, egy olyan feltöltődés, amelyből az ember folyamatosan erőt merít, még ha a nyári szabadságát adja is oda érte – mondta. Ezután egy pólót emelt fel az oltár fölé, mely az első 1996-os Szalók tábori pólója volt.

„Boldogok az irgalmasok. Isten gyermekeinek hívják őket.” És valóban, én is Isten gyermeke vagyok, és ez irányban igyekeztem elkötelezni magamat itt Egerszalókon, ahol megtaláltam valamit, ami most már nem is 25 éve, kicsit jó néhány éve, mondhatnánk, hogy majdnem 30 éve ideköt. Majd örömét fejezte ki, hogy az idei Találkozó alatt ezüstmisés áldást adhat a résztvevőknek, hiszen az előző napi újmisés áldást osztó fiatalok eszébe juttatták mennyire várta, hogy újmisésként ő maga is primíciás áldásban részesíthesse a szalóki ifjúságot. Ezt az álmot azonban elmosta az akkori Magyarországot sújtó árvíz. 1999-ben pappá szentelésem június 19-e után homokzsákokat pakoltam az alföldi kis szülőfalumban és lélekben már a szalóki újmisés áldáson gondolkodtam, s azon ott vajon mi lehet a helyzet az árvíz kapcsán - folytatta. Ekkor jött a hír, hogy a szervezők lemondták az az évi Találkozót és a fiataloknak, akik már felütötték sátrukat haza kellett menni, az én újmisés áldásomat pedig szó szerint elvitte a víz – fogalmazott Varga Béla atya.

Ma itt állok előttetek, 25 év papi szolgálattal és nagy vágyam volt, hogy ezt az ezüstmisés áldást most ne vigye el a víz, hiába olvashattunk esőt a mai napi előrejelzésekben. A jó Isten megadta, hogy derűs időben adhatom majd az ezüstmisés áldást a körmenet előtt a résztvevőknek. 25 év alatt nem felejtettem el Szalók egyik „kapitányának” Kerényi Lajos atyának gondolatait: Ne légy dinnye! Ne légy lekvár! Olykor nem könnyű a mindennapokban, hiszen sok a papi teendő, de biztos alapot kaptunk. S azért igyekszünk, hogy ha vállaltuk, akkor tiszta szívből teljesíthessük. Emberek vagyunk mi is, gyöngék és gyarlók. Bizony, néha dinnyék, néha lekvárok, de mindig tudunk újból és újból újrakezdeni, felállni.

Azzal, hogy csatlakozunk évről évre Egerszalókhoz, csatlakozunk az erőműhöz, a lelki erőműhöz, mely maga Jézus Krisztus vállaljuk, hogy nem vagyunk lekvárok! Krisztus itt van közöttünk az oltáron, itt van közöttünk a templomban, az esti szentségimádásokon, Szalók Band kegyelmi sikerével, szeretetével, segítségével köszöntvén őt az Oltáriszentség titkában.

A mai evangélium olyan szépen megfogalmazza, mi is Egerszalóknak az üzenete. Az Úr Jézus elküldte az apostolait kettesével maga előtt, városokba és falvakba, hallhattuk az elmúlt vasárnap az evangéliumban. Ők visszajönnek és beszámolnak arról, hogy mit tettek, mit cselekedtek, hogy pontosan hogyan és mit, azt nem, de arról igen, hogy jól sikerült-e nekik. S mit mondott Jézus? Gyertek most velem, elmegyünk egy helyre pihenni. Rátok fér, mert elfáradtatok. A hétköznapok gondjában, nehézségében, az evangélium hirdetése után ránk fér egy kis pihenés. Jézus elment a tanítványokkal, velük tartott és tanította őket.

Én a nyári szabadságomat, pihenésemet mindig itt az Egerszalóki Találkozón töltöm. Itt pihenem ki magam ezen a helyen, a Szűzanya mellett, a Kármelhegyi Boldogasszony mellett, az Úr Jézus közösségében. Szüksége van az embernek a pihenésre. A hétköznapok gondjai, bajai nehézségei, rohanásai mellett. Ha túlfeszítünk egy íjat eltörik, elpattan. Így van ez a törékeny életünkkel is. Ha rohanunk, ha futunk a pénz után, elpattan, eltörik az emberi élet. Kell a megállás, kell a pihenés. Ki kell lépni a mókuskerékből. Egerszalók ezt jelenti: Pihenjünk Jézus Krisztus mellett, pihenjünk a Szűzanya mellett! Most ebben az esztendőben pihenünk József mellett, egy igaz ember mellett, akitől megtanulhatjuk azt, hogy hogyan kell dolgozni tisztességesen, becsületesen és azt, hogyan tudunk megpihenni. Nézzük csendben Jézust! És ne feledjük azt a történetet, melyben Viennai Szent János parasztembere szerepelt, aki azt mondta az atyának arra a kérdésre mit csinál a templomban: „Én nézem Őt és Ő néz engem.” – ez az „Egerszalóki erőmű” titka. – zárta gondolatait Varga Béla atya.

A szentmise végén a homíliához hozott póló mellé egy idei különleges kiadású Szalókos pólót kapott ajándékba az ezüstmisés ünnepelt, melyen a 25-ös szám szerepelt.

Majd a várva várt ezüstmisés áldás után a szervező édesapák megáldották őt és további sok kegyelemet kívántak hivatásához és meginvitálták, hogy az aranymisés áldását is hozza majd el a Szalóki ifjúsághoz.

A szentmise fáklyás körmenettel zárult, melyen a Szalók Band végzett szolgálatot.

A találkozó harmadik estéje a szokásos módon szentségimádással és táncházzal folytatódott.

Domán Vivien

Kép: Balogh Ferenc, Nagy Lajosné Kata