Húsvét ünnepe Egerben

Rendkívül gazdag a mai este üzenete, a sok esemény, amire emlékezünk – mondta szentbeszédében Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékezetére tartott szertartáson Ternyák Csaba egri érsek.  Mint ismert, minden jámbor zsidónak kötelessége volt visszaemlékezni az egyiptomi szabadulásra, amikor Isten a népét megszabadította. És ezzel együtt a második szabadulásra, a bűnből való megváltásra is emlékezünk az utolsó vacsorában.

Rendhagyó ez a húsvét, nem tartottunk krizmaszentelési szentmisét a bazilikában, ilyen még a háborúk és az üldöztetések idején sem fordult elő. Ez szomorúsággal tölt el bennünket, de meg kell találnunk Isten pozitív üzenetét ebben. Milyen szép, hogy a mai estén a szemináriumban úgy vagyunk együtt, mint Jézus a tanítványaival a Cenákulumban! A főpásztor Jézus búcsúbeszéde kapcsán kiemelte, a pászkavacsora rendjét számos üzenettel gazdagítja ekkor Jézus, mintegy összefoglalva tanítványainak a korábban elmondottakat.

A főpásztor elmondta még: az idei esztendő abban is különleges, hogy ezen az estén együtt étkezhet a szeminárium növendékeivel. A másik szeminárium lakóival csak lélekben tud együtt lenni – tette hozzá.  Emlékeztetett: 2012-ben az Irgalmasság vasárnapján éppen a Cenákulumban látta el kézjegyével az egri Redemptoris Mater Missziós Szeminárium alapítólevelét.

A  szegényesebb liturgia, melyben a lábmosás szertartása is elmaradt, talán még jobban megragadhatja szívünket – mutatott rá az érsek. Jézus az aggódó tanítványait hitre buzdította, s mennyire aktuálisak ma is ezek a szavak! A Megváltó megígérte a Vígasztalót, s ebben bizakodhatunk, minden gyengeségünk ellenére, s növekedhetünk szeretetben.

A főpásztor köszönetet mondott az elöljáróknak és a kispapoknak azért a szolgálatért, amit ebben a nehéz időben végeznek, a szentmisékben, a liturgiákban, s így a Szent István Rádión és a szeminárium közösségi oldalán keresztül közösséget tudnak tartani a hívek. Mint egyfajta lelki erőmű, az egyházmegye lelki központjaként működik a szeminárium.

 

Nagypénteken az egyház hagyománya szerint nincs szentmise, délután 3 órakor az Úr szenvedésének ünneplésével a kereszt titkára világít rá a liturgia. Ilyenkor a vértanúkra utalva piros miseruhába öltözve az érsek az oltár előtt leborulva imádkozik.

A szenvedéstörténetet Szent János evangéliumából idézték fel a szeminárium növendékei.

A drámai történet újra és újra szíven talál bennünket, nehezen értjük meg, miért kellett Jézusnak ilyen kegyetlen halált halnia – mondta beszédében Ternyák érsek.

Nemcsak Krisztus szenvedése, hanem az emberi élet drámája is eszünkbe jut. Amit a betegségek, járványok, háborúk áldozatai elszenvednek. Ezekben nincs mindig együtt a szenvedés, az áldozat és a szeretet hármassága, mely Krisztus keresztáldozatát jellemezte. Eszünkbe jutnak az orvosok, betegápolók és papok, akik ezekben a hetekben a koronavírus-járvány áldozatait gondozzák, s akiket Ferenc pápa hősnek nevezett. A főpásztor imádságra és hálaadásra buzdított mindenkit.

Nagyszombaton, az este 8 órai húsvéti vigília szentmise a tűz megáldásával, a húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődött, majd felcsendült a húsvéti örömének.

Homíliájában a főpásztor elmondta: Jézus a halálból átment az életbe, a fény legyőzte a sötétséget, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom győzött a bűn felett. Az élet minden zugát bevilágítja a húsvéti gyertya fénye. Az elhangzott örömének igazi örömóda, mely felkészített bennünket azon olvasmányok meghallgatására, melyek az üdvtörténeten keresztül vezettek bennünket, ahogy Isten vezette népét. Az Úr hűséges ígéreteihez, a nép engedetlensége ellenére. Isten mindig talált magának szövetségeseket, akik segítették tervének megvalósulását. Isten népe, az Egyház is újra és újra felfedezi Isten hűségét. A gyertyának ma különleges szerepe van: kereszt alakban megjelöltük, s közben a szentírás szavaival valóságos himnuszt imádkoztunk, tanúságot téve arról, hogy Krisztus a mindenség ura. A megváltó sebeire emlékezve tömjénszemeket szúrtunk a gyertyába. Minden szentmisét meggyújtjuk a húsvéti időszakban és valamennyi keresztelésnél égnie kell. A főpásztor elmondta még: más években az egri bazilikában szolgáltatta ki a keresztség szentségét, idén is többen készültek erre. Sajnos most egy kicsit még várniuk kell erre. Imádkozzunk ma külön is értük! – kérte az érsek. Ezen az éjszakán a saját keresztségünkre is emlékezünk, s a szertartásban majd megújítjuk keresztségi ígéretünket.

Különleges ez a húsvét, most talán jobban megértjük az apostolok zavarodottságát, amit az első húsvétkor mutattak. Rendkívüli napokat élünk, Ferenc pápa a Szent Péter téren magányos imádságában Jézus szavait idézte, amikor az apostolok attól féltek a viharos tengeren, hogy elsüllyednek: „miért féltek ennyire, még nincs bennetek hit?”. A főpásztor emlékeztetett: a Szentatya a Szűzanya közbenjárását kérte értünk. A feltámadt Krisztus vigasztaló jelenlétére most nagyobb szükségünk van, mint bármikor korábban. Kérjük, hogy tartsa ébren bennünk a reményt, ami nem csak a járvány elmúlásáért van, a reményünk túlmutat magán a betegségen, a halálon, mert ő az élők Istene! Ternyák érsek elmélkedése után következett a keresztségi fogadalom megújítása.  A húsvéti vigília szentmise rövid szentségimádással ért véget.

Húsvét vasárnapján a 10 órai ünnepi érseki szentmisén a főpásztor szentbeszédében elmondta: szinte porba döngölnek bennünket a világból érkező rossz hírek, s nem könnyű biztos kapaszkodót találni.

Pedig van ilyen fogódzó – tette hozzá Ternyák érsek, a 10 évig gulágon raboskodó Olafsson Placid atya példáját említve, aki azt vallotta: akinek van hova kapaszkodnia, könnyebb elviselnie a szenvedést. Nekünk Istenbe kell kapaszkodnunk, aki azt akarja, hogy túléljünk. Placid atyát a hite segítette át a próbatételeken. Bennünket sem tudnak a rossz hírek lenyomni, mert ma reggel újra rácsodálkoztunk a világ legnagyobb örömhírére: Jézus feltámadt a halálból, a Jó véglegesen győzött a Rossz felett, akkor is, ha kisebb csatákat még képes megnyerni. A korábbi években templomainkban hangzott fel a feltámadás örömhíre, nem jutott el az örömhír sokszor azokhoz, akik nem jártak templomba. Ma talán egy kicsit másképp van, működik sok csatorna, amiken keresztül igyekszik az egyház kommunikálni, remélve, hogy fogékonyak az emberek a jó hírre. Két Eger közeli faluban Verpeléten és Tarnaszentmárián a plébános a falurádión keresztül imádkozik a hívekkel. A templomok kényszerből üresek, ezért most Isten látogatja meg a családokat. Ez az új helyzet talán segít megértenünk, hogy Krisztus nem csak a templomokban támadt fel, hanem az otthonokban, a betegágyak mellett, mindenütt. Az utcák is üresek, üresség vesz körül bennünket, ezt próbáltuk eddig betölteni javak gyűjtésével, rohangálással, fontoskodással. Mindenre jutott idő, csak a legfontosabbra nem. Karanténban élve hirtelen sok időnk lett, amit felhasználhatunk arra, hogy fontos és nagy kérdéseket fogalmazunk meg életünkről, életünk céljairól. Ferenc pápa virágvasárnapi üzenetében azt kérte, fedezzük fel ismét, hogy az élet értelme a szolgálatban van. Lássuk meg, hogy hányan szolgálnak bennünket! Az élelmiszer előállítói, a szolgáltatóipar munkásai, az egészségügyben dolgozók, az építők és még sorolhatnánk hosszan a sort. A kérdés egyedül az, hogy benne vagyok-e én is a sorban? Szolgálom-e a közösségemet?

„Non ministrari sed ministrare” -  ne engem szolgáljanak, hanem én szolgáljak – idézte egykori bencés tanára, Jávor Fridél atya intelmét. Mi is szolgáljunk, méghozzá jókedvvel, szeretettel, tegyük szebbé, boldogabbá mások életét! Be kell fogadnunk életünkbe a feltámadt Krisztust, aki azért hagyta ott üresen a sírt, hogy a mi ürességünket betöltse és az embert semmi más nem képes betölteni, csak Isten teljessége. Továbbra is válság van tagadhatatlanul, az üres sír öröme helyett az üres templomok, a tele kórházak képe tölti be a világot. Válság van, de ez a megújulás kezdetét is jelentheti, legyünk ennek a motorjai! A világot az győzheti le, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia. A vész elmúltával pedig megtölthetjük templomainak és dicsőíthetjük Istent, aki ilyen nagy örömet okozott nekünk – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek.

 

képek: az Egri Szeminárium Facebook oldala

szöveg: Bérczessy András