Minden hamvazószerda és minden nagyböjt egy kicsit más. Minden esztendőnek megvan a maga sajátossága. Az idei nagyböjti készületünkre rányomja a bélyegét Szentatyánk betegsége. Kérjünk számára enyhületet és erőt az Úrtól és kitartóan imádkozzunk érte – kezdte szentbeszédét az egri bazilikában Ternyák Csaba érsek március 5-én, hamvazószerdán.

Mint emlékeztetett, Ferenc pápa minden nagyböjt elején üzenetet fogalmaz meg, az idén arra hív bennünket, hogy járjunk együtt a reményben. Ternyák érsek ezután felidézte a Szentatya szavait, aki a keresztény közösség fontosságára hívja fel a figyelmet. A Szentlélek arra ösztönöz bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból Isten és testvéreink felé és soha ne zárkózzunk be saját világunkba – mondja a Szentatya.

„A pápa az evangélium üzenetét fejti ki számunkra, hogy a nagyböjt gyakorlatai ne tegyenek bennünket befelé fordulóvá. Ne legyünk magányosak, mogorvák és ne sajnáltassuk magunkat, ahogy az evangélium is utalt erre. Ezek ellen a buktatók ellen a legfontosabb orvosságunk a komoly keresztény életszemlélet, amelyet ebben az időszakban különösen az imádság, az alamizsna és a böjt jellemez. Általuk megszabadulhatunk a kapzsiságtól és felfedezzük, hogy a másik ember a testvérünk, és az, hogy az, amink van, az nem teljesen a miénk. Azt valamiképpen mások szolgálatára kaptuk, nem teljesen a miénk, kölcsönben van csupán nálunk.”

A főpásztor kérte a híveket, hogy vegyenek részt azokban a kezdeményezésekben, amelyek a szegények és rászorulók megsegítésére irányulnak. Ilyen például a nagyböjti hideg élelemgyűjtés a templomainkban, vagy a különféle nehéz helyzetekben lévő embertársaink más módon való megsegítése. Hozzátette: ezekkel a tetteinkkel ne az emberek elismerését keressük, hanem egyedül Istentől várjunk érte jutalmat. Ugyanez vonatkozik az imádságra és a böjtre is. Ne legyünk képmutatóak és dicsekvők – figyelmeztetett Ternyák érsek.

A főpásztor ezután kiemelte a Katolikus Karitász szolgálatát is. Mint fogalmazott, az egyház legfontosabb segítő szervezete úgy próbál működni, hogy közben nem hivalkodó és nem dicsekvő. A szervezet által tudunk sok rászorulón segíteni – mondta.

Szentbeszéde végén a főpásztor úgy fogalmazott: hamvazószerda által felismerjük és elfogadjuk, hogy testünk a földből vétetett, por és hamu vagyunk, és halálunk után testünk oda tér vissza. A hamvaszkodás mégsem a szomorúság, az önsajnálat vagy a megváltoztathatatlanba való kényszerű beletörődés jele. Éppen ellenkezőleg. Arról teszünk tanúságot, hogy Isten igéje világítja meg előttünk az egész életutunkat, a halál és az elmúlás útját is, amelyet nem egyedül és nem sötétségben járunk be, hanem itt is Jézus Krisztus nyomdokában járunk. Az ő útja pedig a halálon át a feltámadásba vezetett.

A szertartáson a papság az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával megjelölte a hívek homlokát, emlékeztetve a múlandóságra.

Federics Róbert