Nagy örömet hirdetek nektek! Megszületett a Megváltó, megszületett Jézus Krisztus, a mi Urunk, azért, hogy mi is újjászülethessünk őbenne, új életet kezdjünk. Erről szól minden Karácsony, hogy befogadjuk Őt az életünkbe és újraindítjuk az életünket - köszöntötte a híveket Ternyák Csaba egri érsek Karácsony napján, december 25-én az egri bazilikában.  Ünnepi homíliájában a főpásztor elmondta: Karácsony ünnepének üzenete az idő egészét átfogja: kezdet, múlt és jelen találkozik benne. A karácsonyi szentírási olvasmányok arra hívnak, hogy Jézus születését ne elszigetelt eseményként, hanem az üdvösség történetének beteljesedéseként lássuk.

A „kezdetben” János evangéliumára utal: az Ige nem teremtmény, hanem öröktől fogva létező, Krisztus által lett minden. A teremtés és a megváltás így összekapcsolódik: az örök Ige belépett a világba, emberré lett, új kezdetet hozva az emberiségnek. Az „Ige” már a teremtés előtt létezett, Krisztus által lett minden, és ő az, aki belépett a világba, hogy új kezdetet adjon az emberiségnek.  Az „egykor” az emberiség és a választott nép Isten-keresésének ideje: a népek ösztönös Isten-keresése és a próféták tanítása évszázadokon át készítette elő azt az időt, amikor Isten végleg megszólalt Fia által. Jézus születésével új korszak kezdődött, amely ma is tart: ez a kegyelem ideje, amelyben Isten folyamatosan jelen van népe életében. A „most” Jézus születésével kezdődött, és ma is tart: Isten Fia által szól hozzánk, ő a mindenség örököse, aki fenntartja a világot. Ez az idő az Egyház küldetésének ideje is, amely Krisztus örömhírét viszi minden emberhez.

Szent János evangéliuma – az „égi sas” magas távlatából – arra is figyelmeztet és szembesít azzal is, hogy Krisztus befogadása nem magától értetődő. Az ember gyakran félelemből és önzésből zárkózik el Isten szeretete elől, pedig Isten nem elvesz, hanem ajándékozni akar. Aki megnyitja előtte a szívét, az Isten gyermekévé válik.

Ternyák érsek hangsúlyozta: János evangelista arról is beszél, hogy Isten a világba jött, sátrat vert, lakást vett nálunk. Nem azt mondja, hogy a mi utcánkban, a szomszédunkban, hanem azt, hogy nálunk. Később pedig arról szól, hogy tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Kik nem fogadták be? Az övéi itt a rokonokat, a bizalmasokat, a barátokat jelenti. Éppen azok nem fogadták be, akiknek leginkább be kellett volna fogadniuk! Vajon miért van ez az ellenállás az emberben, amely nem csak a mi korunkat jellemzi, hanem végig vonul az emberiség egész történelmén. Ott van a kezdetekben és végigvonul az egyház történelmében. Azért, mert az ember makacsságában inkább ragaszkodik a kilátástalansághoz, minthogy befogadná Isten jóságát. Túl gőgösek vagyunk ahhoz, hogy elfogadjuk a szabadítást, az üdvösséget. Az ember inkább marad a saját börtönében. Sokan félnek attól, hogy Istené legyenek, kizárólag saját magukéi akarnak lenni. Az ember rossz értelemben fél az Istentől, nem féli az Istent, hanem fél az Istentől.

Ahhoz, hogy befogadjuk őt, előtte meg kell változnunk. El kell ismernünk, hogy ő a gazdánk és az urunk. Nem egyszerűen Isten szomszédja vagy ismerőse, hanem Isten gyermeke és Istennek és ennek a világnak az örököse. Karácsony öröme mindenkié – ahogyan Nagy Szent Leó pápa tanítja: nincs senki kizárva ebből az örömből. A szent, a bűnös és a pogány egyaránt meghívást kap.

Végül a főpásztor imádságra szólította fel a híveket: "testvéreim, imádkozzunk azokért, akik ma a háborúk által sújtotta területeken, vagy éppen Betlehemben élnek, hogy végre béke legyen, hogy megszűnjék a gyűlölet és az erőszak, hogy az emberek kölcsönösen megértsék egymást, hogy megnyíljanak a szívek, a Béke Fejedelme előtt, hogy az egész földre eljöjjön a béke, amelyről az angyalok énekeltek karácsony éjszakáján" – zárta ünnepi gondolatait Ternyák érsek.

Domán Vivien

kép: Szent István Televízió