Koszorúzás a szétszóratás emléknapján

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja 15 éve koszorúzással emlékezik meg az 1950. június 17-én éjjel történt eseményekről, amikor az ávósok a minorita rendházból nyolc szerzetest szállított el akkor ismeretlen helyre. P. Péchy Alán tartományfőnök, Maksó Gellért teológus növendék, Mézinger Ferenc és Polonkai Arnold novíciusok, fr. Grohmann János orgonista, fr. Nagy Sándor sekrestyés, fr. Krizsán Sándor és Szabó József diák lett a kitelepítés, a szétszóratás áldozata.

Idén június 18-án került sor a koszorúzásra, amelyen Kladiva Imre apát, jászapáti plébános mondott beszédet, és ugyanő mutatta be az ünnepség után a templomban a szentmisét. A rendház falán elhelyezett emléktábla előtt P. Artur Prenkiewicz házfőnök köszöntötte a vendégeket és a híveket, majd Kladiva atya beszélt a 69 éve történt eseményekről. A saját életéről, sorsáról is beszélt, hiszen 10 éves korában, 1952. június 27-én szüleivel, nagymamájával, testvérével együtt őket is elhurcolták az ávósok szülőfalujából, Besenyőtelekről. A Hortobágyra kerültek, először a helyi kultúrházban, a földre terített szalmán aludtak, majd a hírhedt Borsós-tanyára kerültek, ahol egy szobában, három emeletes ágyon szállásolták el őket. Ez a Borsós-tanya a miskolciak számára ismeretes hely, hiszen azokban az években Miskolcról több mint 600 embert telepítettek ki oda. Később tudta meg, hogy két pap is oda került száműzetésbe, az egyik Eperjesi Dénes atya, aki évtizedekkel később első plébánosa lett a frissen szentelt Kladiva atyának. 1953 tavaszán meghalt Sztálin, s utána határozott úgy a kormány, hogy megszüntetik ezeket a táborokat, így a Kladiva-család 1953. szeptember 27-én visszatérhetett Besenyőtelekre, de nem a saját házukba, és édesapjukat még a tsz-be sem vették fel.

A megemlékezés után a KÉSZ helyi csoportja, a minorita plébánia képviselőtestülete és a Ferences Világiak Rendjének képviselői helyezték el koszorúikat az emléktáblán. A megemlékezésen közreműködött a templom Szent Ferenc-kórusa.

 

 

Szöveg:  Gróf Lajos         Fotók:   Fojtán László