A tartalomból:

Húsvét vigíliája: a feltámadás öröme - Nagyszombaton, a sötétség beállta után, a tűzszenteléssel kezdődött Húsvét vigíliájának szertartása az egri bazilikában. Ternyák Csaba érsek a megszentelt tűzről gyújtotta meg a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A főszékesegyházban, a sötétben imádkozó hívek a húsvéti gyertya lángjáról gyújtották meg gyertyájukat. Az apró fények sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékeltették, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. Ezután felcsendült a húsvéti örömének. Az ószövetségi olvasmányok után pedig felhangzott a Glória, majd az Evangélium előtt az Alleluja. A keresztvíz megáldását követően keresztelésekre került sor, majd a jelenlevő hívek megújították keresztségi fogadalmukat. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilépett a templom falai közül, és a világnak hirdette a feltámadás örömét.

Tamáskodik - A Magyar értelmező szótár szerint a „tamáskodik” szó Tamás apostol személyével kapcsolatos kifejezés, és azt jelenti, hogy valaki kételkedik valamiben. Húsvét második vasárnapjának evangéliuma minden évben a Jézus feltámadásában kételkedő Tamás apostolra emlékezet bennünket. Sajnálatos módon úgy szoktuk emlegetni, mint „hitetlen Tamást” vagy enyhébb formában, mint „hitetlenkedő Tamást”. Pedig az igazság az, hogy Tamás apostol istenfélő zsidó ember volt. Annyira komoly és őszinte volt az ő hite és vallásossága, hogy a Megváltó Jézus kiválasztotta őt apostolnak. Nem volt ő hitetlen, csak az volt az ő „bűne”, hogy nem tudta elhinni, hogy az a Jézus, aki szenvedett és meghalt a kereszten, feltámadt a halálból. Hiába mondták el neki a szent asszonyok és a többi apostol, hogy láttuk az Urat, de neki ez nem volt elég. El tudjuk képzelni, mennyire meglepődtek ezen az apostolok, talán kicsit nehezteltek is Tamásra. Három évet töltöttek együtt Jézus társaságában, jól ismerték egymást, nem voltak titkaik egymás előtt, és most Tamás mégsem hisz nekik, hanem kételkedik. Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora arról is ír cikkében, hogy nincs abban semmi rendkívüli, hogy még egy hívő embernek is vannak kételyei. Ráadásul egy olyan világban, ahol sok minden gyengíti és próbára teszi a hitünket, és Krisztust követő keresztény életünket. Az idősebbek még emlékeznek azokra a „régi szép időkre”, amikor még szinte mindenki vallásos volt, járt a templomba, és „könnyebb” volt hinni. A szentek élete szerint még a nagy szentek, például Kis Szent Teréz is beszélt a hit homályáról és a hitben való elbizonytalanodásról. Ezt azt jelenti, hogy a kétség nem szükségképpen választ el bennünket Istentől. Érdemes arra is gondolnunk, hogy ugyanígy gyötrődik a hitetlen vagy kevésbé vallásos ember is. Nagyon valószínű, sőt biztos, hogy időnkint bennük is megjelent a kérdés: „hátha mégis igaz”, mindaz, amit Biblia és a vallásos emberek mondanak! Mi lesz velem, ha meghalok, hátha mégiscsak van feltámadás és örök élet?

Boldoggá avatják Brenner Jánost - Ferenc pápa 2017. november 8-án jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Brenner János vértanúságát s így sor kerülhet a boldoggá avatására. A szertartást május elsején 10 órakor tartják Szombathelyen.  Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, háromgyermekes család második fiúgyermekeként. 1951-ben a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé vették fel. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi székesegyházban. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. 1957. december 14-én éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el, és ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. Szombathelyen, a Szent Kvirin-templom kriptájában temették el.

Bemutatjuk az új kanonokokat - Ternyák Csaba érsek nagycsütörtökön, az egri bazilikában, a krizma szentelési szentmise keretében iktatta be a főszékesegyház 2017 Karácsonyán kinevezett új kanonokait: Juhász Ferencet és Szabó Józsefet.

Juhász Ferenc  Gyöngyösön született 1955-ben, horti származású. Pappá 1979-ben szentelték. Négy településen káplánként szolgált, ezt követően a bánhorváti, a bogácsi, majd az egri Kisboldogasszony, később a miskolci Szent Anna templom plébánosa. 1994-2003: az egri Érseki Szent József Kollégium igazgatója. 2000-2003: a Magyar Katolikus Rádió Eger alapító igazgatója. 2004-től az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság elnöke. 2006-tól a Gyöngyös-Felsővárosi Főplébánia plébánosa, a Gyöngyösi Esperesi Kerület esperese. 2007-től főszentszéki bíró. Papi jelmondata: „Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!” (Zsolt 8,2).

Szabó József Egerben született 1969-ben, tófalui származású. Pappá 1998-ban szentelték. 1998-2000 között Miskolc-Diósgyőrben káplán, 2000-2002 között Egerben, érseki jegyző, 2002-2004 között Rómában, a Pápai Magyar Intézetben tanult. 2004-2006 között Egerben érseki titkár, 2006- tól Egerben, az Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa. 2001-ben érseki tanácsosi, 2006-ban pápai kápláni címet kapott. Gyakran tart előadásokat, vezet lelkigyakorlatot a főegyházmegyében és más egyházmegyében, határon innen és határon túl. Rendszeresen szerepel a Szent István Rádió műsoraiban. Papi jelmondata: „Legyen meg a Te akaratod!”

A keresztény értékeket képviselve - Mester Marianna, a tiszafüredi Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Háromkirályok Óvoda pedagógusa a tanévnyitón a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Ternyák Csaba érsektől. Az egyeki születésű óvodavezető tagja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Katolikus Karitásznak valamint a Harmónia Kamarakórusnak. Részt vesz az egyházközség zarándoklatain, a szentmiséken felolvasásaival szolgál. A keresztény értékeket képviselve példát mutat kollégái és a szülők előtt. – 1979-ben végeztem a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézetben – mondta a kitüntetett. - Egy évig Miskolcon, három évig Dunaújvárosban, majd 1983-tól Tiszafüreden dolgozom az óvodában. 1998-tól, intézményvezető helyettes voltam, 2003-tól az óvoda vezetőjeként tevékenykedem.