Amilyen változatos színekben pompáznak az őszi falevelek, olyan sok árnyalatot hozott iskolánk lelki életébe az október, a missziók hónapja. Szeptember végén gyalogos zarándoklattal hangolódtunk a missziós hónapra. Immár 4. éve indulunk gyerekek, szülők, pedagógusok Monokra, a Kálvária búcsúra. Idén is ünnepeltünk, aktívan bekapcsolódtunk a szentmisébe. A gyerekek megismerkedtek a zarándoklat szó jelentésével, tudják, hogy testi fáradtsággal és lelki épüléssel jár együtt. A testi fáradtság hamar elmúlik, a lelki élmény, az ezzel járó érzelmek egész életükben kísérik majd őket. Valami maradandót kaptak. Hisszük, hogy ez a csapat iskolánk nagy családjának csak az előőrse volt, afféle úttörők. Reméljük, jövőre sokkal többen halljuk meg majd a hívó szót.

Október 2-ától minden reggel rózsafüzér-imádkozással indítottuk a napot. A katolikusok egyik legkedvesebb imádságát minden nap más osztály irányította az iskolarádión keresztül. A Szentolvasó imádkozásával Isten Anyját tiszteljük, és megváltásunk titkaira emlékezünk.

Október 9-én érkezett iskolánkba Dr. Csizmadia István, az Eger-Belvárosi Főplébánia plébánosa, akit nagy izgalommal várt az egész tantestület. Előadásának első részében a lelki, belső életünk mozaikkockáit mutatta be részletesen, a világi és a krisztusi vonatkoztatásban. Fontosnak tartotta, hogy tartózkodnunk kell a környezetünk rosszra vivő hatásaitól. Plébános atya kihangsúlyozta, hogy megváltott teremtményei vagyunk az Istennek. Az embereknek fontos az engedelmesség, szeretet, hála és köszönet formájában mindig erre törekedjünk. Személyes élményeit is beleszőtte gondolatai közé. Jókat nevettünk a humoros élményein, tapasztalatain. 2 órás előadása olyan gyorsan elrepült, hogy észre sem vettük, hogy a plébános atya megköszönte, hogy meghallgattuk és nálunk tölthette ezt a rövid időt. Lelkiekben feltöltődve éreztük mindannyian magunkat. Reméljük, minél hamarabb találkozhatunk újra vele!

Október 15-én az encsi Szent Anna templomban Sebastian atya várta a családokat, akik szép számban vettek részt az esti szentmisén. Missziós vezetőnk kiemelte az áldozás szentségének és a családi kapcsolatok minőségének a fontosságát. Pozitív hozzáállással, kellő derűvel, elfogadással megvalósíthatjuk küldetésünket.

A szentmisét követően fáklyákkal, gyertyákkal, apró mécsesekkel indultunk útnak, hogy a templomtól az iskoláig a Szentháromság jegyében végzett imádságaink meghallgatásra találjanak. Akár életünk útját, ezt is a Jóisten jelölte ki számunkra, s a Szentlélek kegyelme által megadatott, hogy Krisztus valóban velünk tartson. Olyan béke, megnyugvás és szeretet áradt köztünk azon az estén, amely még sokáig ad majd erőt és kitartást a hétköznapokhoz.

S következett egy kivételes hétfői nap, amelyet – kivételesen – mindannyian nagyon vártunk, hiszen velünk maradt Sebastian atya és misszionárius barátai: Sándor atya, a lengyel származású Anna nővér és a brazil papnövendék: Márkó. A lelki nap – mely vendégeink vezetésével előadásokkal, játékkal, énektanítással telt – szentmisével zárult, ezúttal iskolánk tornatermében. Ez talán nem a legmegfelelőbb helyszín az áhítatra, az elmélyülésre, mégis csodálatos volt megérezni: bárhol is vagyunk a nagyvilágban, VELÜNK AZ ISTEN!

„Október 18-án helyi idő szerint 9 órakor a világ minden táján különböző korú gyermekek összegyűlnek, hogy együtt imádkozzanak az egységért és a békéért.” – olvastuk a felhívásban, s tudtuk, nekünk is csatlakoznunk kell. Részünkről „kis áldozat” volt a folyosón állva végigimádkozni a teljes rózsafüzért, de talán így, összefogva hozzájárultunk, hogy az imaszándék megvalósuljon. Az eseménydús hónapot egy csöndesebb missziós foglalkozás zárta közvetlenül az őszi szünet előtt. Mindenszentekhez és halottak napjához közeledvén megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről.

(A képes összeállítást Olejnyik Éva tanárnő készítette.)