(A képre kattintva galéria nyílik!)

A szombat reggeli imát Varga Béla atya vezette, a helyszín ezúttal is az egerszalóki templom volt. Elmélkedésében a régi és új szalókosokat köszöntötte, mint mondta, nincsen Szalók eső nélkül. De ekkor is itt vagyunk ezek a reggelen, Istenhez fordulunk, kérjük és keressük őt.

Ezt követően Zsuffa Tünde író, a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke tartott előadást, mely inkább tanúságtétel volt. Mint mondta, most nehezebb feladata van, mert nem látja a közönséget, nincsenek visszajelzések. Életéből vett példákkal, személyes élményeivel szólt arról, milyen utat járt be hite.

A találkozó alatt az annak megrendezésében segédkező önkéntes fiatalok képzése is zajlik, melynek során szombaton Koós Ede teológiai tanár, eger-lajosvárosi plébános tartott előadást.

A virtuális kiscsoportos beszélgetés után délután három órától rózsafüzért imádkoztak a fiatalok Vízi János atya vezetésével.

Ezután dr. Csépányi Gábor atya tartott előadást. A test teológiája témájában tartott tantításában Szent II. János Pál pápa katekéziseire utalva elmondta: a megtestesülés kapcsán hitünk szerint Isten kijelenti, hogy a test egy találkozási hely. A második isteni személy felvette az emberi testet, s ezzel kifejezte, az emberi természet jó. Testünk nagyon sok mindent kifejez, például Isten hatalmas, önzetlen ajándékát, a semmiből való teremtés kapcsán. Az ember tragédiája sokszor, hogy megfeledkezik arról, hogy ajándék, vagy a másik ember ajándék. Ha kétségeink keletkeznek, megkérdőjeleződik ajándék mivoltom. Hivatásunk az Isten dicsőségéről szólni. A megtestesülés biológiai mivoltában is elkezdi a függést, üzenve, hogy Istenhez is tartozunk, s ez végig kíséri életünket. Iránya van életünknek, a hivatás, ahol leginkább Krisztust szeretővé tudunk lenni. A földi életben ez esetleges lehet, mígnem eljutunk a boldogító Isten boldogító színelátására. Az Istentől való függés szabaddá tesz, míg minden más függés korlátoz. Az élet továbbadásának szabályozása Isten iránti bizalmatlanságot jelent, sebeket okoz, hazugságot üzen a másiknak. Pedig a szeretet áldozat nélkül nem létezik. A Sátán finom módszerekkel dolgozik, az életünk értelme ellen, Isten akaratával szemben. Isten ajándéka az ember, ezt kell beteljesítenünk, ezt saját magunkban is meg kell élnünk, de kell, hogy ezt más is kimondja. Ha feltesszük a kérdést hogy a kereszténység a test ellen van-e, mondhatjuk válaszképpen, hogy nem, mert a hitünk fő üzente a megtestesülés. Az önátadásról van szó, a Szentírás szavai szerint is nyomon követhetjük ezt. Ez a házassággal kapcsolatos kérdésekben is választ ad, mert az ajándékozás nem lehet önző és öncélú. Nem szabad Isten előtt és nem is kell letagadni semmit. Szabad vele vitatkozni is, mert a megtörtségből is élet fakadhat. A bűnbánatban találkozhatunk az Úrral, s a szolgálatunkból élet fakad így, elkerülhetjük a kiégést.

A Szentírás egy friggyel kezdődik és egy áldozattal végződik, ez kifejezi a teljes szövetséget. Ellent mond a Sátán hazugságának, mely támadás az élet forrása ellen. A kérdés, hogy mit akar Isten az én életemmel? A házasságban a személyek közössége alakul, a Szentháromsághoz hasonlóan, Szent Ágoston példája szerint. Amikor ajándékozok, ajándékozott is lehetek egyben, mert magam is lehetek ajándék. Ezt a dinamikát gyakoroljuk egész életünkön keresztül.

Az esti szentmisét a katekézist tartó dr. Csépányi Gábor atya mutatta be, a zenei szolgálatot az Imperfectum együttes adta.

A nap ismét szentségimádással zárult, melyet Varga Béla sajóládi plébános vezetett.

Bérczessy András

Fotó: Balogh Ferenc