A hónap műtárgya - május

Szilassy János: Monstrancia (ötvösmű a kincstárban)

Május 31-én ünnepli Egyházunk az Úr napját.

A Krisztus Teste (Corpus Christi) ünnepének bevezetése a 13. század második felére tehető. Az Eucharisztia iránti fokozódó tisztelet két eseménnyel áll összefüggésben: Az első a liége-i (Ma Belgiumban található) szentéletű apácának, Juliannának a víziója volt (1209 táján). Látomásában a teliholdat látta, az égitest tányérjának szélén pedig egy sötét foltot. Látomását úgy értelmezték, hogy az egyházi ünnepek sorából még hiányzik egy, amely nem mást, mint Krisztus Testének az Oltáriszentségnek az ünnepe. A liége-i egyházmegye területén Róbert püspök vezette be az ünnepet, de a későbbi IV. Orbán pápa (1261-1264) is támogatta a kezdeményezést.

A másik fontos esemény a bolsenai eucharisztikus csoda (1263) volt. A történet szerint egy cseh pap római zarándokútjáról hazafelé tartva az itáliai Bolsena városában szentmisét mutatott be, és mivel már korábban is kétségei voltak Krisztus az oltáriszentségben való jelenléte felőle, megerősítésért imádkozott. A kenyér megtörését követően az ostyából vércseppek hullottak a kehelybe és a korporáléra (ostyaabrosz). A misét megszakította és a liturgikus tárgyakat az orvietói pápai udvarba vitte. Ennek következményeként IV. Orbán pápa 1264-ben az egyház számára kötelező ünneppé nyilvánította az Úrnapját. Az ünnep officiumát Aquinói Szent Tamás írta meg.

Az ünnep időpontjaként a pünkösd nyolcadát követő csütörtököt határozták meg. Az úrnapi körmenetre vonatkozó előírás nem szerepel a korabeli rendelkezésekben. Velencében 1440-ben részvételi kötelezettséget és rangsorrendet foglaltak írásba. 1454-ben a körmenetnek a Szt. Márk térre vezető útvonalát és annak díszítését foglalták rendeletbe. Ezek az ünnepek népünnepélynek számítottak. A baldachin hordozók különböző rangú személyek, egyháziak és világiak egyaránt lehettek, de a legtöbb városban a városi elitből kerültek ki.

Magyarországon már a 13. század végén megjelent az ünnep, ennek több írásos dokumentuma is fennmaradt. A reformáció előtt ez volt Magyarország egyik legnagyobb egyházi ünnepe. A 15. század az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodák százada, és ennek hatására alakulnak ki a szentvért tisztelő központok. (Vasvár, Pécs, Szeged, Győr, Kassa, Bártfa)

Az Úrnap kultuszának második nagy virágzása a katolikus megújulás idejére tehető, amikor a barokk, színjátékszerű jelenetek adták a körmenet csúcspontját. A Habsburg uralkodók nagy pompával tartották meg az úrnapi körmeneteket.

Magyarországon Vaszary Kolos prímás és a püspöki kar kérésére a Szentszék engedte (1912. május 3-i rendelete), hogy az úrnapi körmenetet ezután is csütörtökön tartsák meg.

A kommunista diktatúra idején a körment visszaszorult, de a rendszerváltás után egyre több faluban és városban visszakerült a körmenet az utcákra

Az Úrnapi körmenetek hasonlóan a többi körmenethez elősegítették, a vallásosság láthatóvá tételét, kifejezték a csoport közösségtudatát, hozzájárultak a közösség formálásához.

 

Krisztus testét, ahogyan neve is mutatja, úrmutatóba helyezték. Ezt a szépséges monstranciát a híres lőcsei ötvösmester, Szilassy János készítette 1752-ben aranyozott ezüstből az egri ferencesek temploma számára. Ovális talpán rokokó díszítő motívumok között Szűz Mária életét ábrázoló zománcfestmények láthatók. A felső részén Krisztus szenvedéstörténete, legfelül a feltámadt Krisztus ábrázolása jelenik meg. Alatta az Atyaisten alakja, az ostyaszekrény fölött pedig a Szentháromság harmadik személyének, a Szentléleknek a szimbóluma, egy galamb látható. Az ostyaszekrényben a félhold formájú, drágakövekkel díszített tartóba – latinul lunula – helyezték az Oltáriszentséget.