A főoltár nagyméretű oltárképe Szent Antal látomását ábrázolja: Szűz Mária a felhőkön lebegve, karján a kis Jézussal. Alkotója Kracker János Lukács bécsi születésű, de Egerben megtelepedett, a templom kriptájában eltemetett festő. A mennyezeti freskók Szent Antal életének egyes jeleneteit ábrázolják, a pozsonyi Reindl Márton munkái 1769-ből.

A Minorita templom keleti oldalán az 1773-75 között elkészült egykori minorita rendház található, mely jelenleg a Szent Hedvig Középiskolai Leánykollégiumnak ad otthont. A templom nyugati oldalán a Városháza áll. A korábbi városháza 1712-ből szintén ezen a helyen állott, ezt a megnövekedett helyigény miatt 1898-1900 között építették újjá Wind István tervei alapján. Az egyemeletes díszes épület homlokzatán a Szent Korona és a város címere látható.

Szent Bernát templom

A sors ezt a templomot sem kímélte. A jezsuita rend 1644-ben jelent meg Egerben. Először egy mecsetben prédikáltak, majd megépítették rendházukat 1700-27 között. Templomukat, amelynek alapkövét már 1700-ben elhelyezték, csak 1730-as évek elején tudták elkezdeni. Az építkezést 1743-ig Pethő István jezsuita építész tervei szerint sikerült befejezni. A belső díszítés hosszú időt vett igénybe, kb. 1772-ig tartott. 1773-ban a jezsuita rendet II. József a birodalmán belül feloszlatta, és később a templomot a rendházzal a ciszterciek kapták meg. A templom kincseit Budára szállították, majd az 1800-as tűzvészben a templom leégett, és földrengések is gyengítették szerkezetét. Toronysisakját 1885-ben újították fel, majd 1888-ban restaurálták a templomot. A rendházat 1900-1902 között Alpár Ignác tervei alapján átépítették. További földrengés, villámcsapás is szaporította a fejújítási, átalakítási munkálatokat. A templom homlokzatán levő rokokó falfülkében négy jezsuita szent látható: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Kosztka Szent Szaniszló és Régis Szent Ferenc. Az oldalajtón belépve az előcsarnokba érkezik a látogató, melyet rokokó kovácsoltvas rács választ el a templomtértől. A templombelső illeszkedik a jezsuiták által szigorúan előírt rendszerhez. A teret és a Széchenyi utca sétáló szakaszát északon a jezsuiták 1754-ben alapított gimnáziuma zárja le.

Szent Bertalan templom - Gyöngyös

Gyöngyös főterén, a Szent Bertalan téren áll a hatalmas, monumentális csarnoktemplom, a környék legnagyobb temploma.

A 13. században már templom állt ezen a helyen, ez lényegesen egyszerűbb volt a mainál, erről tanúskodik az 1301-ben kelt oklevél. 1320-ban Csák Máté fölgyújtatja a templomot, újjáépítését Szécsényi Farkas Tamás fedezte. A 15. században alakították át gótikus csarnoktemplommá, belsejét hatalmas, gótikus ablakok világították meg.

A torony, eredetileg a déli oldalon a hajó közepénél állt. A templomot többször átépítették, utoljára 1732-ben. A török offenzívák alatt a többször leégett. 1741-ben elbontották és helyén 1746 és 56 között felépült a mai, barokk templom a korábbi falak helyenkénti meghagyásával, átépítésével. Monumentális tornyai két részletben készültek el, az északi 1772-73-ban, a déli 1815-ben. A templomot 1917-ben ismét tűzvész pusztította. 1922-ben épült újjá Nagy Virgil építész tervei szerint.

A templomra jellemző a széles főhomlokzat, az egymástól szokatlanul távol eső tornyok hatása. A háromszintes, órapárkányos, 30 méter magas, vaskos tornyokat az 1917-es tűzvész óta sátortető fedi. A szentély fölött, a főgerincen pedig a gótikus eredetű huszártornyot láthatjuk. A templom három harangja közül a legnagyobb 2450 kg-os a bal (északi), a másik kettő (785, 551 kg) harang a jobb oldali (déli) toronyban függ. Egységes, barokk belseje lenyűgöző hatású, gazdagon díszített, cseh süvegboltozattal fedett, kétoldalt karzat húzódik, melyet a barokk átépítéskor lakítottak ki. Ezzel a templom befogadóképessége megduplázódott (3000 főre). Főoltárképe Szent Bertalan vértanúságát ábrázolja, Krannowetter Gábor festette 1773-ban, a festmény a római Szent Bertalan templom oltárképének másolata. A Mária mennybevétele-oltár XVII. században készült. Többi oltár és a szószék XVIII. századi. A templom különleges ritkasága a szentély déli oldalán álló gótikus bronz keresztelő medence a XV. századból. A déli oldalkapunál egyszerű emlékharang áll az 1917-es tűzvész emlékére.

Miskolci minorita templom

Miskolcon a rend és a templom élete az évszázadok során teljesen összefonódott, és ezért nem is lehet őket egymástól különválasztani.

 1729-ben kezdték épí­teni, és 1735-ben szen­telték fel a mennybe vitt Nagyboldogasszony tiszteletére.

Miskolc mai központjában található minorita templom késő-középkori elődje az ugyanitt állott, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt gótikus plébániatemplom volt, amely Miskolc 1544. évi török támadása során pusztult el. Ennek romjai emlékeztettek a török megszállás anyagi és lelki pusztulására. Ez a templom a középkori szokások szerint szentélyével keleti irányba tájolva épült fel, és vala­mikor bővítették is. Így minden valószí­nűség szerint még az Árpád-házi királyok idejében épülhetett, mint a környék sok más temploma is. A romok mellett azon­ban a hajdani temető helyén számos viskó állott, szegény emberek városszéli építmé­nyei.

Az 1711. évvel a hosszú háborús korszak lezárult és békés építő munka vette kezdetét. Ez adott alkalmat a régi egyházi épületek helyreállításának és a hitélet újra indulásának is. A minorita atyák, nevezetesen szent­életű Kelemen Didák atya kezdeményez­ték a templom újjáépítését. Az akkori Kelet-Magyarországra kiterjedő minorita rendtartomány agilis tartományfőnöke P. Kelemen Didák volt az, akinek a katolikus hitélet újjászervezése érdekében sikerült megnyernie Károlyi Sándort, a korábbi kuruc tábornagyot, és gazdag főurat, hogy Miskolcon egy minorita templom és rendház építkezését támogassa. A terveket az olasz származású Giovanni Battista Carlone az akkori egri püspök, Erdődy Gábor építésze készítette. A püspök nagyra becsülte Kelemen Didák atyát, és nagyra értékelte a minorita szer­zetesek lelkipásztori munkáját, ezért is támogatta erkölcsileg is, de anyagilag is a templom építését és a minoriták megtele­pedését.

A templom építése 1729-ben kezdődött, és 1736-ban már ideiglenes felszentelése is megtörtént a templomnak Nagyboldogasszony tiszteletére. 1743-ra nagyjából befejezték a templomnak, a két torony egy részének és a kápolnáknak az építését is. A templom az akkoriban divatos ún. jezsuita templomtípust képviseli, alaprajza hosszházas, kétoldali kápolnasorral és csehsüveg boltozatsorral fedett.

A templom felszentelése után 1743 júliusában tették le a rendház északi szárnyának alapkövét, amely a szentély mögött, ahhoz hozzá kapcsolódva épült. A későbbiekben, 1747 és 1773 között a kolostor további szárnyainak építési munkálatait végezték. Az 1770-es évek végére a két torony még hiányzó részeinek felépítése is befejeződött.

A minorita rend új iskola építéséhez is hozzákezdett, ennek alapkövét 1773 májusában tették le, s 1777-ben fejezték be.

A templomba a feljegyzések szerint egy igen szép barokk oltárok kerültek elhelyezésre, amelyeket 1733–1736 a lőcsei fafaragó meste­rek készítettek, akiknek szá­mos alkotása világhírű. Itt a mi templomunk­ban a szószéken és a középső, illetve utolsó mellékoltárokon cso­dálhatjuk meg alkotá­saikat. Valamikor na­gyon szép lehetett a faragott főoltár és az első két mellékoltár is. A sokalakos kompozí­cióról már csak leírást olvashatunk. Ezek az oltárok egy tűzeset alkalmával 1800-as évek első felében nagyrészt elpusztultak, csak részletek maradtak belőlük. Helyettük a XIX. század elején készült el a mai főoltár és a két mellékoltár klasszicista stílusban. Helyére saját költségen a jelenlegi késő barokk stílusú oltárépítményt állítatott fel Négyesi Szepessy Ignác egri kanonok. Hasonló megoldású oltárépítmény áll Pápán és Kömlőn is az Adami kőfaragó család tervezésében és kivitelezésében. Valószínűleg e család egyik tagja készítette a miskolcit is. Az akkor készült főoltárképet Balkay Pál egri festő festette.

1843 júliusában egy miskolci tűzvész következtében a templom és a tornyok egész tetőzete leégett, és súlyos kár érte a templom egyéb részeit is. Az 1845-ig tartó építészeti helyreállítás adományok révén valósult meg. A tűzvészben megsemmisült főoltárkép helyett a ma is fennálló, Tiziano Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló képének másolatát Sajósy Alajos egri festő készítette el 1867-ben (Az eredeti kép a velencei minorita testvéreink templomában látható).

A főoltár kétszer három márványoszlopos barokk kagylós oltárszekrénye Menner László miskolci építész tervei szerint 1953-ban készült.

A templom belső tere hosszú ideig festetlen, díszítetlen volt, a boltozatokat figurális és ornamentális díszítményekkel csak 1928–1929-ben látták el (Péchy Alán házfőnök irányítása mellett Raksányi Dezső akadémiai tanár és Koreny József festőművészek irányításával), a ma látható boltozati szekkók Takács István mezőkövesdi festőművész alkotásai, 1958–1966 között készültek.

A művészein faragott padok, pa­dok, a szószék és a sekrestye berendezése a sajóládi pálosok műhelyében készült 1740 és 1748 között Fr. Stöcherle József az eperjesi rendházba tartozó minorita rendi asztalos tervei alapján.

Az orgonát Szalay Lajos orgonaművész tervei alapján a pécsi Angster orgonagyár építette, de a terveknek csak mintegy kétharmada készült el (a redőnymű teljesen, a főmű és a pedálmű csak fontosabb részleteiben). Az orgona 1950 óta várja a befejezését.

A rendház nyugati szárnyában található szép világos refektórium (ebédlőterem) 1772-ben Knaisz Mihály házfőnök idejében készült freskódíszítéssel. Jelenleg a refektórium boltozatai díszítetlenek, fehérre meszeltek, a falakat körös-körül barokkos vonalú kazettákkal díszített tölgyfa burkolat fedi, a konyha melletti falnál két hatalmas barokk tálaló szekrénnyel. Ezeket a faburkolatokat valószínűleg szintén Stöcherle József rendi asztalos készítette.

A szentély alatt terül el a kripta, eredeti bejárata a keleti oldalról van. Ide is, mint általában szokásos volt, az itt meghalt rendtagokat és a rend jótevőit temették el. Többek között eredetileg itt temették el a rendház és a templom létrehozóját a szent életű P. Kelemen Didákot is, akinek földi maradványait 1980-ban a nyugati oldalon lévő Szent Erzsébet mellékkápolnában kialakított díszes sírhelybe helyeztek át.

Az 1950-ben a kommunista rezsim betiltotta a legtöbb szerzetesrendet és elkobozta mindenüket. A 80-as évek végén Maludi Károly tett kísérleteket a Rend újraélesztésére. Felkereste az országban élő egykori szerzeteseket, hogy újra munkához láthassanak. 1989 óta a magyar rendtartomány újra próbált kibontakozni. Templomunk 1951-ig önálló szerzetesi templomként működött, és a szerzetesek látták el a lelkipásztori feladatokat. A szerzetesek deportálása után egyházmegyés papok végezték a templomi feladatokat. 1981-ben Kádár László érsek Dr. Kovács Endre segédpüspök egyetértésével templomunkat, a Nagyboldogasszony templomot plébánia rangra emelte, és kijelölte az egyházközség területét.

1989-ben a generális Tóth Alajost nevezte ki az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő magyar provincia főnökévé. A Rend 1990. június 30-án visszakapta miskolci rendházát. A Rend paphiánnyal küzdött, ezért a lengyel provinciáktól kért segítséget. Így kerültek Magyarországra 1991. július 15-én a lengyel kispapok, akik az egri szemináriumban folytatták tanulmányaikat. 1993-ban Seregély István egri érsek szentelte őket pappá. Tóth Alajos atya 1989 és 1996 között kétszer töltötte be a tartományfőnöki tisztségét. 1996 és 2004 között tartományfőnöknek kétszer volt megválasztva Kartal Ernő atya.

Ebben az időszakban a miskolci közösség két testvérrel lett gazdagabb. 1999-ben érkezett Vásárhelyről Bányász József atya, 2002-ben pedig Aradról Bánóczky Konrád testvér. Ugyanakkor 1999-ben Tóth Alajos atya Szegedre lett helyezve. A közösséget ebben az időszakban nagy veszteségek érték Tóth Alajos és Kartal Ernő 2006-ban bekövetkezett halálával és 2008-ban Bányász József halálával.

Ferences templom - Jászberény

IV. Sixtus pápa (1414-1484) 1472-ben kikiálltott bullával adott engedélyt a ferenceseknek, hogy a Jászberényben akkor épült csúcsíves templmot bírtokba vehetik. A ferencesek első temploma 1560-ban egy tűzben megsemmisült. Majd a török megszállás alatt a kolostort és a környékét földvárrá alakították, melynek "Dzsánfeda" volt a török neve. A ferencesek a 18. század elején visszatértek Jászberénybe és  újjáéítették a templomlot 1723 és 1755 között barokk sítlusban, amely őrti az erdetei 1472-ben emelt gótikus templom építészeti emlékeit. A megújult templomot Jézus neve tiszteletére szentelték fel. A régi gótikus templomból megmaradtak támpilléres falak, a padlástérben látható gótikus ablakkeretek és a gyóntató folyosón egy szépen tagolt csúcsíves ajtókeret. A magas,  támpillérekkel tagolt hajóhoz keskenyebb, szögletes szentély csatlakozik. A templom bejáratánál a két sarokpillér közé épített sima falfelülete monumentális hatású. Jó arányú barokk kapuját magas pilléreken álló két szobor díszíti. Eredeti tornyát a szél 1845-ben ledöntötte, a helyette emelt egyszerű sátrotetőt 1892-ben váltotta fel a ma látható vasbádog toronysisak. A ferences templom közadakozásból kivitelezett nagyarányú felújítása 1926-ban történt. Erre utal a templom apszisának falán található márványtábla.

A templom barokk berendezése megmaradt. A templomban 13 oltár volt, amelyekből ma 7 látható. Az oltárképet Hollós Endre budapesti festőművész, a neobarokk falképeket pedig Steffek Albin  szombathelyi mester festette 1929-ben. A főoltárképen Jézus előtt hódolnak a világ népeit megszemélyesítő alakok. A gyóntató folyósó gótikus ajtókerete felé 1948-ban Kontuly Béla készített freskót a jászberényi ferencesek életéről. A templom barokk orgonája a Nagytemplomból került át 1888-ban.

1949-ben az előző Mária-év emlékére felépítettek egy kápolnát a kertben, amely az Assisi ferences bazilikában található Porciunkula-kápolna mása. Az építkezés költségeinek finanszírozására képeslapot, ének- és imafüzetet adtak ki. A kápolna csak búcsúk idején van nyitva. Oltárképét Kontuly Béla festette.